Sipos Péter köszöntése  

Sipi ma kerüli a bóját, megtette a hatvanadik körét – Isten éltesse!

Tudjuk, hogy a Velencei-tavon többkörösek a pályák, mint általában, így hát ez valójában nem is olyan sok!

A nevezetes nap ma van, de a meglepetés köszöntőre múlt szombaton az agárdi Silwell Kupa verseny első estéjén gyűltünk össze. A családja és közeli barátai mellett javarészt finnesek, vagyis a családja és a közeli barátai. Úgy nyolcvanan talán, vagy többen? Fontos a pontos szám? A kis terem dugig tele volt, az biztos, eljött, aki csak tudott. Még Zsombi is bejelentkezett a távolból neten át egy jó összevigyorgásra.

Az Úr a maga végtelen bölcsességében úgy intézte, hogy mi emberek az angyalokat kecses, szőke, szárnyas, minden porcikájukban barátságos, örökké kedves. lágyszavú őrzőkként képzeljük. Pedig rejtekezve működhetnek hatékonyan. Így a valóságban lehetnek bármilyenek, felismerhetetlenek, mivoltukban erősen leplezettek! Nyersek, határozottak és rettentően emberiek, hétköznapian szórakoztatók, morgolódva mosolygók, Rumcájsz szakállasak, hízelegni nem tudók és kézfogásban csontropogtatók. A menyországot ízelítő cseppekben adagolva, észrevétlenül építik körénk. Nem nyújtják át tálcán, de olykor kapitális mordulásokkal veszik rá az arra nyitott szellemű-lelkű kódorgókat, hogy ők maguk teremtsék meg a saját mennyei perceiket, óráikat. A lehetőséget tolják oda az orrunk elé, és ha nincs annyi eszünk, hogy éljünk vele, hát az a mi bajunk!

Hatvan kör. Semmiség.
A jól leplezett angyal nem ér rá öregedni, mert folyton dolga van.
Ejts rá, csusszanj, jöjjenek a következő körök!

Ruji

Fotó: Sulyok Miklós


Csatolt képek:

Támogatóink: