A Vendée Globe Karácsonya

Néhány tucat vitorlázónak még az idén szokásosnál is furcsább a Karácsonya: egyedül, egy vitorláshajón, a meglehetősen zord déli óceánon, távol a családtól és a barátoktól. A szóló, kikötés nélküli földkerülő verseny résztvevői Szenteste azért – legalábbis gondolatban – megállnak egy pillanatra. Előkerülnek a féltve őrzött ünnepi vacsoracsomagok, esetleg egy üveg pezsgő, a karácsonyi dekorációk. Boris Herrmann a térképasztal köré fényfüzérrel varázsolt ünnepi hangulatot. Stéphane Le Diraison számára, ahogy elmondta, a legnagyobb ajándék a saját ép árbóca volt, nem véletlenül: a 2016-os versenyen épp itt, ezen a szakaszon törte el ugyanennek a hajónak az árbócát. Damien Seguin élete egyik legszebb karácsonyi ajándékának nevezte két hatalmas, körülbelül húsz méter hosszú bálna látogatását, akik 10-15 méterre bukkantak fel a hajójától, és egy darabig kísérték a náluk rövidebb vitorlást. „Elképesztő érzés volt, megérintett, milyen kicsik vagyunk a Földön” – mondta az eset után rádióüzenetében.

Van-e valamilyen szokásos módja a Karácsony megünneplésének a Vendée Globe-on? Fa Nándor négyszer élte át az ünnepet ezen a versenyen, távol a családtól, az óceánon. Les Sables dOlonne-ban hívtam fel telefonon:

Szinte mindenki kap a családjától a rajt előtt egy szigorúan lezárt dobozt, amit csak Szenteste szabad felbontani. Én is kaptam ilyet minden alkalommal. Apró díszek voltak benne, amiket feltűztem a térképasztal falára. Levelek a családtagoktól, lelkesítő üzenetek, kis kedves személyes ajándékok. Nagyon jó ezeket sorravenni. És közben kicsit elcsendesedni lélekben. De a legnagyobb ajándék mindig a szeretteimmel való beszélgetés volt műholdas telefonon. A legutóbbi, négy éve, különösen megmaradt az emlékezetemben. Irénnel beszéltem, és ott az óceánon, távol mindentől, szívenütött az otthoni Karácsony hangulata. Szinte láttam magam előtt a családot a fa alatt, a kandallóban lobogó tüzet, hallottam a beszűrődő hangokat, aztán tíz-tizenöt perc után búcsú, vége, egy kattanás – és újra ott vagy a visító, nyirkos valóságban, a száguldó, hullámokba csapódó hajóban. Megviselt lelkileg ez a kontraszt, a markánsan elütő két világ. Ott, a déli Csendes óceánon, közel az Antarktiszhoz ilyenkor nagyon hideg van. Csodálatos dolog, hogy ilyenkor egy időre lélekben hazaszólít a Karácsony.

Sokan mondják, hogy hitetlen tengerész nincs. De még a hívőket, a vallásosakat is új spirituális élményekkel, bizonyosságokkal lepheti meg a végtelen természet. Különösen ha egyedül, egy vitorlásban tapasztalják meg ezeket…

A mondás igaz lehet. Az óceánon ritka a hitetlen ember. Ha a legközelebbi szárazföld több ezer mérföldre van, és ott vagy egyedül egy kis hajóban, egyedül a Teremtőben bízhatsz. Nap mint nap megéled a végtelen erőket, és a mögöttük lévő rendet. Hívő ember vagyok, számomra mindig különös ajándék volt ott, az óceánon, ezek között a lelki és fizikai szélsőségek között megélni Jézus születését.

A Vendée Globe programja olyan, hogy minden versenyen éppen az egyik legzordabb szakaszra esik a Karácsony megünneplése. Az idén azonban néhány nap hátrányban van a mezőny a négy évvel ezelőtti földkerülőhöz képest. Holott mindenki arra számított, hogy a repülő hajók megjelenése új időrekordot hozhat…

Én is biztos voltam benne, hogy látunk tartósan 24-25 csomós meneteket. A helyzet azonban nem ez. Van az idei lassabb versenynek persze időjárási oka is, az Atlanti óceán déli részén a szokottnál lassabban vergődött át a mezőny, nagyobb és némiképp más elhelyezkedésű volt a szélcsendes zóna. A fő ok azonban a jó néhány új, vagy frissen átalakított hajó sérülékenységében keresendő. Többen javítások, menet közben végzett szerkezeti megerősítések miatt lassultak le, és most lassan veszik fel újra a tempót, próbálnak tesztelni, mielőtt kiengedik a kéziféket – kérdés persze, hogy egy javított hajóval kiengedik-e egyáltalán. Aki meg még megúszta a haváriákat, az próbál spórolni a hajóval, hogy ne járjon úgy, mint aki lassítani, vagy éppen kiállni kényszerült. A gond az, hogy a Vendée Globe-on nincs mit spórolni, aki elöl szeretne lenni, annak nyomnia kell. Nem véletlenül vezet most Yannick Bestaven egy régi, 2015-ös hajóval, amelyet persze uszonyosítottak – de ő például korábban rengeteget tesztelt, szép csendben. Most úgy érzem, őt nehéz lesz megverni…

De nem lehetetlen. Az elsőségért eddig is ádáz küzdelem folyt, és ez valószínűleg így lesz a befutóig. A sokáig vezető, majd a második helyre szoruló Charlie Dalin éppen a december 25-i reggeli nyomkövetés szerint vette át – igaz, most még csak 15 tengeri mérfölddel – a vezetést. Számára biztosan ez volt a legszebb karácsonyi ajándék. 

Szöveg: Visy László Oszi