1898-ban Kevermesen született Somogy megyében, Pesten, Temesváron járt iskolába, gimnáziumba, végül az orvosi egyetemet végezte el. Mindig szeretett sportolni. Budapesten a Szent Imre kollégiumban  olyan szobatárssakkal lakott, akiket nagyon foglalkoztatott a vitorlázás. Egy unokatestvére révén Almádiban ült először hajóba. Megbizonyosodott róla, hogy neki a vitorlázás nagyon tetszik, és kezdô orvos korában meg is vette az első vitorlását.

Élt-halt a versenyzésért és a hajókért. Első vitorlása húsz négyzetméter körüli, kajüt nélküli jolle volt, amit Holdsarlónak hívtak. Evvel kezdett versenyezni. 1928-ban megépíttette az ország elsô 22 négyzetméteres Schärenkreuzerét, ami Sirocco néven futott (később Inx lett).

1928-ban már ismert vitorlázóként bekerült az olimpiai csapatba, a Hungária 6R legénységébe. A hajó kapitánya Mihálkovits János, a legénység tagjai Tuss mellett Burger Sándor, Heinrich Tibor és Sebők Sándor voltak. A 23 indulóból a magyar hajó a 11. helyen végzett.

Ismert a sztori is, hogy az egyik futamon összeütköztek a norvég trónörökössel, és azóta a királyok is betartják az útjogszabályokat.

Barátaival az olimpia után, mivel elégedetlenek voltak a füredi klubbal, megalakították a Balatoni Yacht Club almádi részlegét. Tizenegyen álltak össze, ők építtették azt a vöröskő épületet.

A harmincas években a 22-es Binnenjolle (22-es Versenyjolle) kezdett nagy divat lenni és remek versenyek voltak. Sok jó nevű versenyzô vitorlázott ilyen hajókkal: Kovács Béla, Heinrich Tibor, Dulácska, és mások. Gaffos, soklatnis, macerás hajók voltak, de nagyon jól vitorláztak. Dr. Tuss Miklós csapatokat szervezett maga köré és egymás után volt neki négy vagy öt ilyen hajója. Vénlegény, Agglegény, Sátán, ilyen neveken futottak. Utóbbi volt a Balatonon az elsô, amely egyenes Marconi árboccal és nem gaffossal volt szerelve. Mindig benne volt az újítási hajlam, hogy valamit szebbre, jobbra, korszerűbbre csináljon

Egy idő után felmerült, hogy a BYC-től teljesen el kéne szakadni. A klubnak akkoriban már nem volt jó a sportélete, inkább urizáltak, bálokat, teadélutánokat szerveztek. Nem akartak versenyt rendezni és ez bosszantotta az azért élő-halókat. Tehát barátaival megalapították Füreden a Hungária Yacht Clubbot. A klubházat Káldy Ferenc tervezte, aki klubtag is volt.

Köztudott, hogy az ő ötletük volt a Kékszalag is. 1934 és 1942 között a Hungária Yacht Club rendezte a tókerülő versenyt, amely a magyar vitorlás sport legfontosabb eseményévé vált.

Akkoriban már a 30-as cirkáló volt a kedvence. Mint osztályvezetô fôorvos jól keresett és megengedhette magának, hogy minden évben új hajót rendeljen a Hajógyárban. Akkor született a Kabala, amelynek a tervei Svédországból származnak. 1933-ban tervezte Knud Reimers, sorra nyerte a versenyeket, és ennek a rajzait vette meg a Kabalához.

A következő Harmincasa a Meotisz nevű volt, a 4-es számú. Ma Lucifernek hívják. Ezeken kívül még a Hurricane (ma Kékmadár)és a Bohó voltak a hajói. A Hurricane már nem svéd tervek alapján épült, hanem teljesen magyar fejlesztés volt, Tuss elképzelései és Hankóczy Jenő szerkesztése . Mindig foglalkoztatta, hogy milyen a vízfogása, a vízellenállása a hajónak. Műszaki ismereteit, ötleteit próbálta kihasználni, hogy a következő hajója még jobb, gyorsabb legyen. Hankóczyval vagy másik nevén Benacsek Jenővel mindig leültek egy kávéházban és hosszasan értekeztek a következô hajóról. Állandó fejlesztés ment, ezért is volt négy harmincasa egymás után.

Utolsó hajója a Talizmán volt. A 30-as Cirkálók után apám a továbblépésen gondolkozott. Megkereste és megfizette a legjobbnak tartott tervezôt. Olin Stephens az America’s Cup révén a leghíresebb tervezők egyike volt. A hajó átadásakor kicsit csaltak a Balatonfüredi Hajógyárban. Amikor vízre tették észrevették, hogy kissé orrnehéz. Ezért egy ember bebújt a fardeck alá, hogy a hajóa tervezett vízvonalon ússzon. A partról mutatták, hogy milyen szépen fekszik a vízen. Tuss átvette, kifizette, és csak később derült ki, hogy orrnehéz.

1942-ben lett kész, ebben az évben még volt Kékszalag, amin második lett vele. A versenyt a Tramontana nyerte. Egy 6R-rel megverni elég nagy feladat volt gyenge szélben. A Talizmán nem vált be annyira, mint várta.

Akkoriban egészen máshogy ment a vitorlázás, mint most. Németh István volt a matróza. Indulás előtt letelefonált neki Füredre, hogy: “Pista! Tizenegyre felszerelve!” A hajózáshoz illően felöltöztek: fehér nadrág, jachtsapka, nyakkendô, ing, és úgy mentek vitorlázni.

A háborút átvészelte a Talizmán, de többé nem tette vízre, nem hajózott vele. Nem volt pénze a lakkozásra, tárolásra, és úgy tartotta, hogy ha az ô hajója nem lehet a legszebb, akkor nem élvezi a vitorlázást. Orvosi precizitással mindig a tökéletességre törekedett.

Az ötvenes években mondott egy-két kemény mondatot, amiért elvitték, mint politikai megbízhatatlant és jobboldalit. Badacsonytomajba vitték kényszermunkára kôbányába. Ahogy ő mondta diplomáciai küldetésben “török követ”. Az otthon maradt családnak a megélhetéshez el kellett adnia a hajót.

Miután hazament, már csak egyetlen alkalommal vitorlázott. Inkább összejött a régi barátokkal, és emlékeikbe merültek. Grofcsik Jánossal nyaranta lementek a Balatonra, felültek a menetrendi járatra, és lepöfögtek vele Keszthelyig. Útközben pedig felemlegették emlékeiket, hiszen minden öbölhöz, kikötőhöz kötődött valamilyen régi élményük.

Nyolcvan évesen 1978-ban hunyt el.