A BYC egyik legsikeresebb versenyzôje 1924. november 28-án született. Kálmánnak keresztelték, de az egész család és a barátok is Lászlónak hívták. Az 1946-ban kiállított útlevelében is László szerepelt… Faipari Technikumot végezett, a Hajógyárban dolgozott, mint tervezô, csoportvezetô, részt vett a Balaton-sorozat tervezésében.

Ô az egyik elsô magyar finnes, hollandis, és nemzetközi versenyeken is sikeres magyar csillaghajós, kétszeres olimpikon. Tizenhat magyar bajnokságon gyôzött.

Apja 1910-tôl matrózkodott, 1911-ben a Kishamison kapott bizonyítványt, majd letette a motorosvizsgát is. A Hajógyárban dolgozott, vitorlát szabott. Ô csináltatott egy kis hajót – kétpárevezôs csónakra tettek svertet és vitorlát – a fiának. Kálmán ezzel kezdett vitorlázni. 1938-ban gróf Andrássy Gyula felfigyelt rá, és utasította a gyár igazgatóját, hogy gyártsanak neki egy Balatoni dingit. Ugron Gábortól, Kovács Bélától, Heinrich Tibortól leste el a vitorlázás tudományát.

1944-ben, Kalózzal nyert elôször magyar bajnoki címet. Az elsô nemzetközi versenyén, közvetlenül a háború után, O-jolléval indult az Attersee-n. Harmadik helyet ért el. Kalózozott, Hollandizott, Finnezett és a Sztározott. Rómában Finn-nel, Mexikóban Sztárral volt olimpián.

Az elsô olimpiáján minden nemzetközi tapasztalat nélkül versenyzett. Elmondása szerint az erôs tengeri hullámzás is meglepte, az áramlást sem ismerte. Ennek ellenére a 25. helyen végzett a 35 fôs mezônyben.

1964-ben legjobb csillaghajós egység, a Tolnay–Simon páros szétvált, és Tolnay Rumi Ernôvel, majd 1967-tôl ifj. Farkas Lászlóval versenyzett. Ebben az idôben a magyarok a nyugati hajókkal szemben is versenyképes Sztárokat építenek. Egy ilyen – Kiszely Pál által, Balatonföldváron épített – hajóval új, kemény ellenfele lett Tolnayéknak a Gosztonyi András – Holovits György kettôs. 1967-ben és ’68-ban ôk nyerték a bajnokságot Tolnayék elôtt. A szövetségi kapitány, Molnár Albin ôket jelölte az olimpiára utazó keretbe, ám végül az 1967-ben elért District-bajnoki címe alapján a szövetség elnöksége a Tolnay Kálmán – ifj. Farkas László egységet nevezte. (Ez volt az elsô magyar gyôzelem District versenyen. – a szerk.)

Tolnay Laciék utaztak Mexikóba.

Az olimpián a kezdeti bizonytalanság után egyre jobban belelendültek a versenyzésbe. Az elsô két futamban nem találták a helyüket az idegen környezetben. Hatalmas óceáni hullámok voltak, másként kellett állítani a hajót, másként kellett vezetni is. A tizenhetedik és tizenhatodik helyen futottak célba a húsz indulóból. A harmadik és a negyedik futamban már kezdték megszokni a környezetet, egy hetedik és egy ötödik hely után felcsillant a jó szereplés reménye, de az ötödik futamban ismét tizenhetedikek voltak. A hatodik futamban elért kiemelkedô harmadik hellyel bizonyították képességeiket, és már az elsô tízben voltak, ám az utolsó futamban korai rajtot vétettek, és összetettben héttized ponttal lemaradva a tizenharmadik helyen végeztek.

Tolnay 1974-ben indult utoljára versenyen, ekkor megnyerte a Dragon bajnokságot.

A nagyhajózás sosem érdekelte, egy nagy versenye volt, amikor a Kékszalagon abszolútban gyôzött, persze, Sztárral.