1926-ban született. Öt félévet a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1968-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A NIKE Fûzfôi Nitrokémia Vállalatnál üzemvezetôként, fômérnökként dolgozott. 1968-tól a Dinamit Nobel cég alkalmazottja, késôbb vezetôje volt.

Holényi több hajóosztályban is versenyzett, Kalózzal és Csillaghajóval két, Repülô Hollandival egy bajnokságot nyert. 1953-tól 1960-ig volt a válogatott keret tagja.

1959-ben az elsô Repülô Hollandi magyar bajnokságot azonos pontszámmal nyerte a Nagy–Siklósi páros a Holényi házaspár elôtt, akik az utolsó futamban nem értek célba. Holényiék, bár elvesztették a bajnokságot, ebben az évben kiemelkedtek a magyar mezônybôl, és a válogatott keretet tagjai voltak. A Kieler Wochén és Ostsee-n elért jó eredményeik után az Angliában rendezett világbajnokságon 8., a svédországi Európa-bajnokságon 4., míg a Riminiben rendezett nemzetközi versenyen elsô helyezést értek el. Ez az olimpiai szereplést jelentette számukra.

Az edzôbizottság nagyhatalmú urai – Dolesch Iván, Németh István, Szekeres János és Kôváry Károly – azonban nem tudták megemészteni, hogy egy nô szerepel kiemelkedôen a trapézon. Dolesch kijelentette: Holényi a feleségével nem utazhat az olimpiára. Jelöltje is megvan a Mûvész SK-ban – ahol ô az edzô – versenyzô Molnár Albin személyében. Holényi tiltakozott, de végül kénytelen volt beadni a derekát.

Az olaszok jól szervezett olimpiai vitorlásversenyt rendeztek. Kivétel ez alól a Sztárok és a Repülô Hollandik elsô futama. A két osztály versenyeit egy pályán rendezték, ráadásul a Sztárok rajtoltak elôbb, és az elsô futamban, a Hollandik nem sokkal a rajt után utolérték ôket, ami bonyodalmakat okozott, volt aki legalább tíz helyet veszített. Holényiék is rosszul jártak, így az elsô futamban a huszadik helyen értek célba.

Másnap kellemes, 3–5 méteres szél fújt. Holényi túltette magát az elôzô napi fiaskón, és jól versenyzett, a tizenkettedik helyen végzett.

A harmadik versenynapon a 6–8 m/s-os szél jobban feküdt a magyar párosnak, ami az eredményükön is meglátszott: az elôkelô kilencedik helyen értek célba.

A következô napon kevéske szellô – 1,5–3,0 m/s – fújdogált. Ez nem kedvezett a magyaroknak. Holényiék ennek ellenére jól szerepeltek: 11. helyen futottak célba.

Az ötödik futamra ismét gyenge szélben (2,0–4,5 m/s) került sor. A késôbbi olimpiai bajnok norvég Peter Lunde junior végig vezetve nyert. Az utolsó cirkáló szakasz kezdetekor a szovjet Alekszandr Selkovnikov volt a második, azonban Holényi megelôzte, így a magyar kettôs második helyen futott célba! Ez nagy visszhangot váltott ki, szenzációnak számított. A Holényi–Molnár páros az ötödik futamot követôen a tizedik helyen állt az összesítésben.

Következett a fekete leves. A hatodik napon 4–8 m/s erôsségû nyugati-délnyugati szélben rajtolt a mezôny. Holényiék és további három hajó nem ért célba. Valamilyen technikai problémának kellett lennie, mert Holényiék ebben a szélben kiemelkedô teljesítményre voltak képesek.

Ezt támasztják alá az utolsó nap eseményei is. A hetedik versenynapon gyenge, 2–5 m/s-os szél lengedezett. Hasonló körülmények között Holényiék a második helyen végeztek az ötödik futamban, így okkal várhatott a magyar csapat egy jó befejezést tôlük. Ez azonban nem sikerült, a legrosszabb eredményüket ismételték meg, a huszadik helyen végeztek.

Ezzel végeredményben visszacsúsztak a 13. helyre.

Az olimpiai eredményt akkor a vitorlástársadalom sikerként értékelte, ellentétben a sportág vezetôivel, akik kudarcnak tekintették a Holényi–Molnár páros olimpiai szereplését. Ezek szerint akkoriban gyenge eredménynek számított, ha valaki az olimpián többek között legyôzte a francia, az ausztrál, a kanadai, a svéd, a brazil és a portugál párosokat.