Gosztonyi András minden idôk egyik legjobb magyar vitorlázója. Nyolcadik helyen végzett a kieli olimpián, volt Európa-bajnokságon hetedik, nyert Star Districtet. Nyolc éven át töltötte be az osztrák szövetségi kapitányi tisztet. Ez idô alatt volt olimpiai ezüstérmes Wolfgang Mayerhoffer.

1941-ben Szepezden az állomással szemben, a régi csónakház mellett volt a »kikötô«, itt kezdett nyolcévesen vitorlázni a bátyja tíznégyzetméteres, gaffos hajójával. 1951-tôl a füredi hajógyárban dolgozott, így a Vasasban kapott hajót, egy O-jollét, azzal versenyzett.

Az 1953-as Kékszalagon Kovács Bélával vitorlázott a Cherie nevû 25-ös jolléval.

1956-ban a Honvédba igazolt, és megkapta a legrosszabb Csillaghajót, az Esthajnalt, késôbb a Göncölt. Miután Dolesch Iván átépíttette az Esthajnalt, ismét azzal versenyzett. Egyre feljebb került a ranglétrán. Komlós Béla után Zarka Rudival, majd Holovits Gyurival ült egy hajóban. Holovitssal vett részt a müncheni olimpián.

Vitorlázás 1972. december: „Gosztonyiék – az elsô futamban kikínlódott tizenhatodik hely után – fokozatosan jöttek fel a táblázaton, és az utolsó futamban elért kiváló második helyükkel végül a huszonegy hajós mezônyben a nyolcadik helyen végeztek. A hét futamból ötször szerepeltek az elsô tíz között, teljesítményük mindenképpen dicséretes.”

Gosztonyi András: – Az utolsó futamban kettes–hármas nyugati szél fújt. A futam elôtt Allen Holt és Manfred Stelzl állt velünk azonos pontszámmal, fél szemmel tehát rájuk is kellett figyelni. Mi vettük elsônek a bóját, és sokáig vezettünk, csak a befutóban vert meg az olasz Flavio Scala. A többiek nem tudtak ránk jönni. Ez volt életünk legszebb futama. Örültünk a második helynek, ha gyôzünk sem jutottunk volna a nyolcadik helynél elôrébb. Ugyanakkor elmondatom, hogy életem legnehezebb versenye a kieli olimpia volt. Egy olimpián ugyan nincs sok versenyzô, de mindenki nagyon jó, »harapnak« és rettenetes kemény a küzdelem. Eltökélt szándékunk volt a verseny elôtt, hogy az elsô hatba kerüljünk, de ez sajnos nem sikerült… A fô problémát az jelentette, hogy a Balatonon más vitorlázni, mint a nyílt tengeren. Mi egy évben egy, jó esetben legfeljebb két versenyen vitorlázhattunk tengeren, ezért ilyen körülmények között kevés tapasztalatunk volt. Ez látszott itt is: mire kezdtem belejönni, akkor vége is lett az olimpiának. Az utolsó futamban másodikok lettünk, az elsôben pedig tizenhatodikak, de úgy, hogy hosszú ideig mi vittük a vége táblát.

Húsz év kihagyás után Dragonnal, majd évekig egy Hetvenes cirkálóval, az Irokézzel; késôbb egy tízméteres karbonhajóval, a Kacorral is versenyezett. Ekkor már jóval elmúlt hetvenéves…

2012-ben a Szamuráj Jackkel (9,40 méter hosszú, 280 kilogram tömegû, hátszélben 140 m2 vitorlát viselô, keretes, trapézos karbon-epoxi versenygép – a szerk.) is részt vett néhány versenyen. Akkor már hetvennyolcadik életévét is betöltötte.

2014-ben pedig egy Liberába, a Gardazzurrába (trapézos, keretes, könnyû, túlvitorlázott hajó – a szerk.) ült, azóta is ezzel vitorlázik.