Ikertestvérével Szabolccsal a magyar vitorlázás eddigi egyetlen olimpiai érmét szerezték az 1980-as olimpián.  Kettejük közül Zsolt volt a legénység.

A hetvenes évek óta tartoznak a legjobb magyar vitorlázók közé. Tizenhétszer nyertek Magyar Bajnokságot olimpiai osztályban (FD-vel 11-szer, Solinggal ötször, Sztárral egyszer). Ma is aktívan versenyeznek, elsôsorban Assóval (a Magyar Bajnoki címek mellé Európa-bajnoki ezüstöt és kétszer bronzot szereztek), és mindenféle nagyhajóval is indulnak bajnokságokon. Együtt és külön, fejenként összesen több, mint harminc magyar bajnoki címet szereztek.

Gyerekkorukban az MTA balatonvilágosi üdülôjében, a csendes pihenô alatt néha elkötötték az üdülô Kalózát. A versenyzés közelébe 1966 nyarán kerültek: válogatott sízôkként a MAFC telepén edzôtáboroztak, és részt vettek egy kezdô táborban. A következô évben egy ócska Kalózzal versenyeztek. 1969-ben, Szentpéteri Ádám legénységnek Zsoltot választották. 1970-ben kaptak egy FD-t. Általában az elsô hatban végeztek, az akkori húszhajós mezônyben. 1971-ben Dolesch Iván meghívta ôket az olimpiai keretbe. Még azévben megnyerték az elsô Magyar Bajnokságunkat.

A Moszkvai Olimpiát megelőzően többen pályáztak az olimpiai kiküldetésre Repülő Hollandiban. A ’79-es Kieler Woche-n negyedik helyet értek el a kilencven hajóból álló mezônyben, ezzel eldôlt a válogató.

Zsolt: – Esélyesként vártuk az olimpiát, hiszen a tapasztalat szerint, Tallinban júliusban többnyire legfeljebb hármas szél fúj. Gyenge és közép szélben szinte elképzelhetetlen volt, hogy a sebességünkkel ne nyerjünk. A hét futamból viszont csak három volt számunkra kedvezô, a többi négyes-ötös szélben zajlott. Ebbôl a háromból kettôt nagy fölénnyel megnyertünk, de becsúszott egy harmadik hely, mert haváriánk volt a spibaummal. Az erôs szelekben szerencsére sikeredett egy ötödik hely, de a többiben hátrébb voltunk. Sokszor felvetôdött, hogy mi lett volna, ha ott vannak a hiányzó nemzetek (német, angol, amerikai, francia, ausztrál). Ezt az ötöt is simán vertük gyengébb szelekben. Velük lehet, hogy elônyösebb lett volna a végkifejlet a keresztbeverések miatt. Akkor a két futamgyôzelmünk jobban is fizethetett volna. De nagyon örülünk a bronznak is.

Szabolcs: – Az olimpia után megváltozott az életünk. Anyagilag is stabil háttérrel rendelkeztünk. Jöttek is az eredmények. Részt vettünk a palamosi vb elôtt pár az Olasz Bajnokságon. Ezt a versenyt jó hármas szelekben futottuk, és az összes futamot megnyertük. Nagy önbizalommal mentünk át Palamosba, de két futam után a keleti csapatokkal együtt haza kellett utaznunk, a dél-afrikai versenyzô elleni tiltakozás miatt. Az 1984-es olimpiára nagyon készültünk. Csak ezzel foglalkoztunk. 1983-ban a világbajnokságot Cagliariban rendezték. A rendkívül erôs mezônyben kis szerencsével megnyerhettük volna az aranyérmet is. Végig elsô, második helyen álltunk a tabellán az amerikai McKee-vel, amikor jött az utolsó elôtti futam. A szokásos sea breeze fújt, 5–6 csomós. Már a második kreuz végén voltunk, és több száz méterrel vezettünk, McKee és Dieschék hátul a huszadik helyen, amikor egyszer csak a part felöl jött egy új szél, lelôtték a versenyt, új rajt! Végül tizedekkel lemaradva negyedikek lettünk az összesítésben. Ezzel bôven megfutottuk a Los Angeles-i olimpiai szintet, de az ismert okok miatt nem mentünk ki.

Elvették tôlünk a lehetôséget, hogy megismételhessük az olimpiai jó szereplésünket.