Versenybírói és versenyrendezői továbbképzés nagy sikerrel

Idén 140 részvevő, versenybírók és -rendezők jelentkeztek a továbbképzésre, amelyet két helyszínen, megosztva Balatonfüreden (február 6-án) és Budapesten (február 13-án) tartottak.

Az utóbbi két évben csendes őrségváltás zajlik a Magyar Vitorlás Szövetségnél, s a fiatalabb vitorlázók bekapcsolódása a szervezet munkájába több területen is jól tetten érhető. Így például nemrégiben megújult a versenyek szabályos és zökkenőmentes megrendezéséért leginkább felelős két bizottság, a Versenyrendező valamint a Versenybíró Bizottság is. Mindkét testület első nagy „vizsgáját" a szokásos, éves továbbképzések jelentették, ahol a több mint száz megjelent versenybíró és -rendező előtt kell megjeleníteni törekvéseiket, elgondolásaikat, a továbblépés irányát. A résztvevők által adott értékelések alapján kialakult objektív mérce szerint, és az egyik továbbképzés résztvevőjeként szubjektíven is azt állíthatom, hogy a megújulás és az idei továbbképzés is kiválóan sikerült.

A Versenybíró Bizottság esetében már néhány éve érezhető volt, hogy a modern információs technológia adta lehetőségek kihasználásával transzparens, mérhető, a World Sailing (korábbi nevén ISAF) standardjaihoz egyre jobban közelítő működésre törekszik. 2011-től megújult a versenybírói oktatás és a bírák értékelési rendszere, a továbbképzések tartalmasabbak és hasznosabbak lettek. A bizottságban – amelynek tagjai Tusnai Gabi (elnök), Böröcz Bence, Beliczay Márton, Gömöry Ágnes, Hantó István és Regényi Zsolt – jól sikerült elegyíteni a fiatalos lendületet és munkabírást a (persze nem sokkal) korábban születettek tapasztalatával és kapcsolatrendszerével. Mindezzel – ez már csak szubjektív véleményem – sikerült elérni, hogy a versenybírók ázsiója, tekintélye az egész vitorlás társadalmon belül megemelkedett. Külön öröm, hogy három nemzetközi minősítéssel is rendelkező bírónk is van, akik folyamatosan megjelenítik a nemzetközi trendeket Magyarországon.

A Versenyrendező Bizottság tavaly ősszel teljesen megújult, vezetésére Fluck Bencét kérték fel, társai Dávid Júlia, Hegedűs Léna, Kerekes Kázmér és Tusnai Veronika. Bence több fórumon, s most a továbbképzésen is elmondta, hogy alapvető filozófiájában a „szolgáltatói" típusú versenyrendezést preferálja. Vagyis azt, hogy a versenyeket a vitorlázókért rendezik, az ő kedvtelésüket, minél nagyobb „boldogságukat" kell szolgálják. Ezt versenyzőként öröm hallani, és remélhetőleg a gyakorlatban is megvalósul majd. A bizottság mindenesetre komoly energiával látott neki a munkának: újra regisztrálta a rendezőket, kidolgozott egy minősítési rendszert, és komoly tartalmat állított össze a továbbképzés résztvevői számára.

Idén 140 részvevő, versenybírók és -rendezők jelentkeztek a továbbképzésre, amelyet két helyszínen, megosztva Balatonfüreden (február 6-án)  és Budapesten (február 13-án) tartottak. Az érdeklődésre jellemző, hogy a fővárosban az eredetileg lefoglalt Sportok Háza helyett az MVM SE támogatásával az MVM székházának nagy előadótermébe kellett áthelyezni a rendezvényt, amely óriás kivetítőjével, kényelmes székeivel és profi hangosításával valóban méltó keretül szolgált az eseményhez. Kellemes meglepetésként a belépőket az MVM SE vitorlás szakosztályának kiállítása fogadta – február közepén a bánatos, szürke, novemberre hajazó időben jó volt a Berecz Zsombi finnezéséről készült fantasztikus képeket látni. A füredi résztvevőket viszont annál kellemesebb, tavaszi napsütéses kilátás fogadta a BYC klubszobájából, legszívesebben indult volna mindenki a vízre. A program azonban mindkét helyszínen hasonlóan alakult.

Elsőként Tusnai Gabi beszélt a versenybírók általános feladatairól, amelyek között olyan látszólag kevésbé fontos elvárások is helyet kaptak, mint az öltözködés vagy a versenyzőkkel és edzőkkel történő kommunikáció. Ismertette, hogy a Versenybírói Bizottságnak – a minősítési rendszerrel összhangban – jóvá kell hagynia az egyes versenyekre történő bírói kinevezéseket, és kérte, hogy a versenynaptár alapján minden bíró minél előbb jelentkezzen azokra a versenyekre, ahol bíráskodni szeretne.

Ezután Fluck Bence, jelenleg egyetlen nemzetközi minősítésű versenyrendezőnk bevezetője következett. Bence az alapelvek – elégedett versenyzők, biztonság, szolgáltatói hozzáállás – mellett hitet tett amellett is, hogy érdemes mindezt jókedvűen, derűsen csinálni: elvégre nem baj, ha a rendezők is jól érzik magukat. Ezután szakmai anyagok következtek: számos hasznos segédeszközt és táblázatot ismertünk meg, amelyeket nemzetközi szinten arra használnak, hogy minél pontosabban és az elvárásoknak megfelelően lehessen a pályákat kitűzni, illetve szükség esetén módosítani.

A bizottságok közös előadásában a két Bence mutatta be a nemzetközi szabályok idei változásait, majd részletesen ismertették a Versenyrendelkezések és az Általános Versenyutasítás 2016. évi változatát. Ezeket a dokumentumokat az MVSz más szakmai bizottságaival közösen dolgozták ki, és 2016-ban ezek szolgálnak majd a legtöbb verseny megrendezésének alapjául.

Az ebédszünetet követően Böröcz Bence érdekes elemzése következett a versenykiírások és versenyutasítások készítéséről, amelyben főleg a dokumentumok egyszerűsítését, ám szabályokkal való szinkronizálását, szükségszerű standardizálását és átláthatóságuk növelését szorgalmazta.

Az előadások sorát Gömöry Ágnes zárta, aki a brit vitorlás szövetség (RYA) esetei közül néhány olyat elevenített fel, amelyek során az óvási eljárások vetettek fel nagyon is lényegi kérdéseket. Ilyen volt például, hogy mit tehet egy óvási bizottság, ha a tárgyalás során derül ki, hogy a valódi „hunyó” az egyik tanú volt. A helyes válaszokat beküldők között egy C osztályú versenybírói minősítést sorsolunk ki...

Az előadások után közös feladatmegoldás következett. A bírákból és rendezőkből álló csapatok olyan kérdésekkel birkóztak, mint hogy milyen hosszú első cirkálószakaszt kell kirakni az egy pályán versenyző Laser Standard, Radial és 4.7 számára, ha a szél 10 csomó, a célidő pedig 60 perc, illetve értékelni és javítani kellett néhány valódi kiírásból származó mondatot.

Nemcsak a feladatok, hanem a csoportmunka is jelentősen javította a hangulatot, s remélhetőleg mindez eléri célját: jó közösséget kovácsol a rendezőkből és versenybírókból, ami végső soron elégedett versenyzőkhöz és jó regattákhoz vezet majd.


Csatolt képek: