Kedves Iván!

Nagyon régóta, nagyon sokat voltál velünk, ezért nem tudjuk egyelőre elképzelni, feldolgozni, hogy váratlanul, végleg elmentél.

Túl sokan, túl sokat kaptak Tőled és ez pótolhatatlanul hiányozni fog. Ötvenöt év vitorlás hétköznapjaiban, ünnepnapjaiban voltál puritán, csendes, háttérből is nélkülözhetetlen, meghatározó.
Kevés ember van, akit olyan általános szeretet és tisztelet vett körül, mint Téged. Alaposságod, sokoldalúságod, szorgalmad, emberszereteted nem pótolható.

A Kalóz versenyzőtől a szakosztályvezetőig, a nemzetközi versenyrendezőtől a két és fél évtizedes főtitkárságig minden lépcsőfokát megjártad a vitorlás sportnak. Mindenütt helyt álltál. Ez a sport volt életelemed, mely magánéleted nehézségein is átsegített.

Évek óta megfehéredett hajjal, meggörbült tartással dolgoztál tovább nyugdíjasként, legtöbbször kedves mosollyal arcodon. Gyorsan futó életidőd zöme a szövetségi íróasztalodnál vagy köztünk, értünk a füredi telepen telt.

Mindig elhárítottad a szereplést, nem szeretted, ha dícsérnek. Nem voltál alanya rossz vitáknak, intrikáknak.
Egyszerűen nagyon szerettünk!

Nincs többé, akihez kortársai "Ivánkám"-mal vagy a fiatalok "Iván bácsi"-val fordulhatnának kéréseikkel.
Csatlakoztál a többi nagy felejthetetlenhez, Dolesch Ivánhoz, Kővári Karcsihoz, Németh Istvánhoz, Beöthy Zsigához és számos előtted távozott vitorlás baráthoz.

Nem közhely most, hogy nem feledünk, emléked örökké megőrizzük!

       

                                                                                              Magyar Vitorlás Szövetség

Támogatóink: