Hazafutás

Home run. Amikor a baseball meccsen az ütő játékos olyan nagyot és messzire ütött, hogy az ellenfél már semmit sem tehet, akkor neki különösebb sietség nélkül már csak körbe kell kocognia. A Vendée Globe-on nincs békés kocogás, de az biztos, hogy Nándi már a kerítésen túlra küldte a labdát, és ha minden jól megy a sapkáját lengetve, a szurkolókat üdvözölve csak haza kell futnia. Ötödször kerülte meg vitorlázva a Földet, senki sincs a közelében.

Már kevesebb, mint ezer tengeri mérföldnyire van Les Sables D’Olonne-tól. Az elmúlt héten átverekedte magát az Azori magasnyomású terület gyenge, változó irányú szelein, és néhány frusztrálóan lassú nap után elérte az anticiklon északi oldalán keletre rohanó ciklonok egyikének szélét. Ilyen szélben naponta 300 mérföldnél is többet megtehet, vagyis akár kedden, február 7-én, versenye 93. napján, vagy szerdán reggel, a 94-en megérkezhet a célba. A békés hazafutás persze távolról sem békés! Nehezítheti 40 csomó feletti szél, erős hajóforgalom, benne kivilágítatlan halászhajókkal, az Atlanti-óceán kemény és a cél közelében egyre kellemetlenebb hullámzása. Na meg persze a fáradtság, a hosszú menet kimerültsége, az egyébként már megszokott nehézségek, akár csak egy nem várt szélforduló, szélerősödés-gyengülés okozta pluszmunka lelki energiákat is romboló fájdalma, vagy esetleg éppen a közeli megérkezés, az út végének furcsa, felkavaró tudata.

Nándi vasárnap hajnalban északkeletiről keletire vette az irányt, hogy még távolodjon valamelyest az Atlanti-óceánnak ezen a részén éppen elzúgó ciklon középpontjától. Így is 30-35 csomós szélben vitorlázik, és még erősödésekre, akár 50 csomósra is számíthat, a Vizcaya-öblöt közelítve egyre keményebb hullámzással!

Vagyis a baseballos hasonlat csak jelképesen igaz. Ebben a hazafutásban nincs kedélyes sapkalengetés!

A Spirit of Hungary Nándi harmadik földkerülő hajója a Szent Jupát és az Alba Regia után. Csak a Budapesttel nem járta meg a déli óceánokat. A Barcelona World Race-en Conrad Colmannel kettesben átélt sok apró kudarc és nehézség után most, élete második Vendée Globe-ján 63 évesen magasan az elvárások felett teljesít. Nándi időközben kiismerte a hajót és megtanulta – de milyen jól megtanulta – a földkerülőn való jó szerepléshez napjainkban szükséges modern versenystílust, a naponta többször frissített időjárás-előrejelzéseken alapuló meteotaktika számítógépes útvonaltervezéssel tökéletesített alkalmazását. Az elrajtolt 29 versenyző közül az egyik leghiggadtabb és legokosabb döntéseket hozó skippernek bizonyulva a Spirit of Hungarynél potenciálisan nagyobb sebességű hajókat is megelőzve futhat be a 8. helyen.

Annak idején, az 1992-93-as második Vendée Globe-on ő volt az első nem-francia versenyző, aki képes volt teljesíteni a világ legnehezebb vitorlás pályáját. Most a befutáskor – Rich Wilson célbafutásáig mindenképpen – ő lesz a valaha volt legidősebb versenyző, aki eredményesen célba ért ezen a fizikailag és lelkileg egyaránt kimerítő regattán.

Eredményeiben az is nagy szerepet játszik, hogy hajói tervezésében és megépítésében mindig személyesen is oroszlánrészt vállalva biztos, hogy ő jobban ismeri a hajóját, mint ellenfelei a magukét. A Spirit of Hungary – nevének jogosságát bizonyítva – a magyar sporthajó ipar dicsőségét is hirdeti. Megszületésében olyan szakemberek segédkeztek a karbon kompozit hajótestnek a Pauger Carbon műhelyben való megépítésétől a elektromos rendszerének felépítésén át a műszerek, a kötélzet és minden más apróság beszereléséig, akik nagyon büszkék lehetnek a munkájukra és szaktudásukra. Versenyképes IMOCA 60-as készítésére a világon csak nagyon kevés országban vállalkozhatnak sikerrel, és ez a hajó bebizonyította, hogy a mi kis tenger nélküli országunk szakemberei erre képesek.

Amit a Spirit of Hungaryn  Nándi nem sajátkezűleg épített vagy készített, még annak a megvalósíthatóságában is főszerepet játszott mindazzal, amiket vitorlás karrierje során tett.

A nyolcvanas évek elején Gál Józsival a földkerülésre alkalmas kivitelben megépítette a 31 lábas Szent Jupátot, miközben a kor elismert vitorlázói között is bőven akadtak a vállalkozásuk sikerének még a lehetőségét is vitató hajósok. A székesfehérvári Köfém üzemben jórészt önmaga által épített első hatvanlábasa még inkább úttörő vállalkozás volt. Az Alba Regiával bebizonyította, mindenkinek megmutatta, hogy a lehetőségeink mennyire túlszárnyalhatók, és a fejlődés fő mozgató ereje az akarat. A következő, a Budapest is jól sikerült, éppen csak balszerencsés hajó volt.

Aztán a Balatonon elindította a TBS Kupa egyszemélyes szólóvitorlás tókerülő versenyt nyolcméteres szabad tervezésű hajóknak meghirdetve. Nem titkolt szándéka volt elérni, hogy erre a versenyre a magyar vitorlázók, tervezők és hajóépítők összefogásával új, különleges, kreatív vitorlások épüljenek. Amikor pedig az érintettek még nem igazán mozdultak meg, megtervezett és építtetett egy nyolcméterest, amellyel maga vett részt a „szólóvitorlás Kékszalagon”. Végre aztán azon a versenyen is megjelentek új, speciálisan arra a kihívásra fejlesztett nyolcméteresek.

Ahogy a Kékszalag elnyerésének vágya évtizedek óta hajtja a vitorlázókat, ösztönzi a hajóépítőket a fejlesztésre, ugyanúgy a maga területén hasonló a hatása a TBS Nagydíjnak és a néhány éve futó Kenese-Keszthely Szóló versenynek.

Aztán kétévtizedes szünet, az óceáni versenyzéstől való visszavonultság után, olyan életkorban, amikor sok embernek a gondolatait már csak a nyugdíjas évek foglalkoztatják, ő újra belevágott és kiverekedte, létrehozta, megteremtette a Spirit of Hungaryt, és ismét vízre szállt.

Közel négy évtizede harsogja az arcunkba vitorlázóknak és nem-vitorlázóknak, hogy Lehetséges és Megvalósítható. Hogy nem ülni és várni, hanem tenni kell!

Ünneplő közönség, körbefutás, sapkalengetés. Home run. Ez már nem csak vitorlás karrier. Ezt úgy hívják, hogy életmű...

Csatolt képek: