Itt a nagy optimist bajnoki statisztika

Érdekes, de nem meglepő eredményeket mutat a Hodács Attila által készített kutatás, amely 32 év Optimist Országos Bajnokságainek adatait elemzi. 

A ’90-es években volt egy erős csökkenés, ami elsősorban az állami tőke eltűnésével, illetve a magánvagyon lassú bevonzásával magyarázható. A rendszerváltás hatása jól látható a létszám alakulásán. Szerencsére a 2000-es évektől, némi ingástól eltekintve, a létszám stabilan emelkedik. Sok magyarázata lehet ennek: vitorlázás népszerűsége, minőségi munka a kluboknál, több klubos és privát lehetőség, vagy akár egy egyszerű demográfiai növekedés.

Amikor pár éve a létszám elérte a 80 főt, akkor már többen mondták, hogy milyen szép rekordlétszám ez, de a ’80-as évek végén is volt ennyi opés. És tényleg voltak - például az 1987-es Szobi kupán. Igaz, a 86 indulóból 12 külföldi volt, de biztos voltak még magyar opésok, akik akkor otthon maradtak. Az optimistezéssel foglalkozó klubok létszámának ingadozása szinte egybeesik a versenyzői létszám ingadozásával.

A fiúk-lányok aránya mindig izgalmas kérdés. Az utóbbi pár évben jól állnak a lányok, olyannyira, hogy van külön lány bajnoki kategória is. Mindazonáltal van még hova tolni az arány mértékét, pláne, hogy jól láthatóan inkább a fiúk görbéje az, ami teljesen egybeesik az összversenyzői létszám görbéjével. Azaz a fiúk létszáma a befolyásoló erejű.

Azt mindig is tudható volt, hogy a fiúk többen vannak. Érdekes viszont, hogy a serdülők (13 éves korig) 2005-től (2010-től egyértelműen) kétszer annyian vannak, mint az ifik (13-15 évesek). Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a versenyzők serdülőként kb 3-4 évet vitorláznak, míg kategória váltásnál ifiként a kihasználható 3 évből csak 1-2 évet hajtanak végig. Azaz optimistes szemmel nézve magas az életkorhoz képest a korán abbahagyó versenyzők száma. Pályaelhagyás van, vagy elszívás?

A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy az optimistesek létszáma komoly növekedésnek örvend, mindazonáltal nagyon úgy fest, hogy még van benne növekedési potenciál. Mindazonáltal önmagában csak a létszám fenntartása is komoly felelősséget ró az osztályszövetség vezetőségére. Az új, vagy épp az ifjúsági hajóosztályok közé (Optimist, Cadet, Laser 4.7, Laser Radial, 420, 29er) bevezetésre váró hajóosztályokra, pedig mint „elszívó” konkurens hajóosztályokra való tekintés további felelősséget és feladatokat ró az osztály vezetőségére. Mert azt alaptételként kijelenthetjük, hogy az a hajóosztály, amelyben a versenyzők életkorban ütköznek az opés évekkel, az potenciálisan elszívó osztály.

A tanulmány teljes szövegét itt lehet olvasni.