“Ami késik nem múlik, addig is türelmesen dolgozunk tovább”

Szubjektív beszámoló a tokiói olimpiára készülő Érdi Máritól a Miamiban eltöltött egy hónapról.

"Január 6-án érkeztünk meg Fort Lauderdale-be, ahol edzettünk néhány napot az amerikai bajnokság előtt, ahol végül hatodik helyen végeztem. Sajnos a megérkezésünket követő első reggelen már nem éreztem jól magamat, de ezt betudtam jet lag-nek és végül végigmentem a versenyen. Végig éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy vége lett a versenynek teljesen elvesztettem minden erőmet és 10 napig csak az ágyban tudtam feküdni. Ez nem volt túl jó, hiszen kiesett 8 edzésnap. De a célunk az volt, hogy teljesen rendbejöjjek a világkupa kezdetéig. Ez majdnem sikerült, kicsit még folyt az orrom a verseny alatt, de tudtam koncentrálni és tele voltam energiával.

Miami világkupa első napján későn mentünk vízre, és ahogy kiértünk a pályára elkezdett elállni a szél. Háromszor rajtoltunk és végül engem is elkaptak egy fekete zászlós rajtnál, ezért nem indulhattam el a verseny első futamán. Nem búslakodtam sokáig a BFD-m miatt, készen álltam arra, hogy megmutassam mindenkinek, hogy ez nem tart vissza attól, hogy jól menjek a versenyen. A második versenynapra egy futam jutott, újra leálló szélben. A rajtom brilliánsan sikerült, sajnos a rajt után bekerültem egy lyukba és akkor kezdett elmenni a mezőny mindkét oldalról. Ekkor összezavarodtam és nem tudtam melyik oldalra menjek ki, hogy mentsem a menthetőt. Végül a jobb oldalt választottam ami a rossz döntés volt. Az első bójánál 6-an lehettek mögöttem. Ettől a ponttól kezdve szépen vitorláztam ami a 30. helyet jelentette a futamban.

A következő napon 3 futamot sikerült vitorláznunk, amikben 13., 23. és 15. helyeken futottam be. A második futam miatt voltam a legmérgesebb, mert itt nagyon későn rajtoltam. Mivel már volt egy korai rajtom és a rajtnál a mellettem lévők nagyon előre voltak ugorva a mezőny többi részéhez képest én nem mertem velük menni. Ismét egy borzasztóan nehéz nap következett újabb 3 futammal: 7, 14. és egy 32. helyek. A szél mindig hirtelen bejött az egyik oldalról, de lehetetlen volt megmondani hogy mikor és melyik oldal lesz jó. Középen nem lehetett vitorlázni, mert ott nem volt szél. Az első két futamnak örültem, az utolsóban sajnos ki kellett fordulnom a rajt után és kiszorultam a rossz oldalra.

Az utolsó nap elején a 15. helyen álltam, 20 pontra a medal race-től és két futamot terveztek erre a napra. Hittem abban, hogy összejöhet a medal race, de ez nem kis feladat volt. Azon kívül, hogy nekem hibátlanul kell vitorláznom, még kellett az is, hogy az előttem lévő 14 emberből 5-nek rosszul kellett aznap vitorláznia. Nem volt más választásom, mint hogy csak önmagamra és arra figyeljek, hogy mindent a lehető legjobban kivitelezzek a pályán. Ez össze is jött, én lettem a nap győztese, de sajnos ez nem volt elég arra, hogy beférkőzzek az első 10-be, 5 ponttal maradtam le.

Gyönyörűen vitorláztam ezen a napon, úgyhogy jó érzésekkel zártuk a versenyt.


Sokan nem értik, hogy hogyan történhet az, hogy az egyik versenyen nyerem a futamokat, itt meg alig-alig jött össze néhány top 10-es hely. Erre sajnos annyit tudok mondani, hogy még fiatal vagyok és tapasztalatlan. Ezek a versenyek, ahol ennyire kiszámíthatatlanok a körülmények, itt van az embernek igazán szüksége a versenyrutinra.

Miamiban nem én voltam az egyetlen, akinek nem jött ki mindig a lépés, a tavalyi világbajnok 19, az olimpiai bajnok pedig 25. helyen végeztek. Sokat tanultam ebből a versenyből.

Szerintem nem titok, hogy már egy ideje nagyon szeretnék megnyerni egy versenyt a felnőtt mezőnyben, amire egyébként szerintem és az edzőm szerint is reális esély van. Úgyhogy annyit tudok mondani, hogy ami késik nem múlik, addig is türelmesen dolgozunk tovább."

A teljes beszámolót itt lehet olvasni.

Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing