A sportorvosi engedélyről

A sportorvosi engedély szükségességéről megoszlanak a vélemények.

A múltkori cikkemben a Sporttörvény jelenleg hatályos rendelkezései alapján ismertettem a különböző sportolói jogállásokat (amatőr versenyző, hivatásos versenyző, szabadidő-sportoló), és a Magyar Vitorlás Szövetség versenyrendszerére előírt rendelkezéseket (versenyengedély, sportegyesületi tagság, sportorvosi engedély). Ebben az írásban ezen utóbbi feltételről szólok bővebben.

A sportorvosi engedély szükségességéről megoszlanak a vélemények. Vannak olyanok, akik akkor is előírnák az engedély megszerzését, ha történetesen jogszabály nem tenné azt kötelezővé (pl. szabadidő-sportolók esetén). Érvelésükben szerepel, hogy a magyar átlagember a betegséget megelőző vizsgálatokon (pl. menedzser szűréseken) nem vesz részt, csak akkor fordul orvoshoz, ha valami konkrét egészségügyi problémája van. A sportorvosi vizsgálatkor viszont minden vitorlás versenyző rá van kényszerítve arra, hogy évente legalább egyszer alávesse magát ennek az ellenőrzésnek. Egy barátom – az egyik klasszikus hajóosztály kapitánya – ezt a saját példájával szokta igazolni, mivel nála az egyik sportorvosi vizsgálat során egy olyan komoly betegséget diagnosztizáltak - melyet szerencsére utóbb kezelni tudtak -, amely nélkül lehet, hogy ma már az égi vizeken hajózna. A versenyrendezők is élénk támogatói a sportorvosi engedélyek fenntartásának. Ők a saját felelősségük mentesülési lehetőségeként tekintenek a sportorvosi vizsgálatra, hiszen, ha sportorvosi engedély hiányában, egy verseny alatt valaki rosszul lenne, az felvethetné a felelősségüket. A Kékszalag verseny kapcsán szokták még említeni, hogy ez egy olyan hosszútávú túraverseny, amely komoly állóképességet igényel, és a többnapos verseny már önmagában is szükségessé teszi a sportorvosi engedély meglétét.

Van persze a másik tábor, akik fölösleges adminisztratív előírásnak tekintik a sportorvosi engedélyt, a Magyar Vitorlás Szövetség „úri huncutságának”, amely a versenyzési feltételeket indokolatlanul bonyolítja túl. Ők úgy érvelnek, hogy a sportorvosi vizsgálat nem jelent alapos vizsgálatot. A sportorvosok többsége, jó, ha végez egy EKG vizsgálatot, és kitöltet a sportolóval egy személytelen kérdőívet (a saját védelme érdekében). És valóban! E sorok szerzője is lényeges különbségeket tapasztalt az Országos Sportegészségügyi Intézetben (OSEI, leánykori nevén a Sportkórházban) végzett vizsgálat és egy vidéki sportorvos által lefolytatott vizsgálat között. Az sem elhanyagolható körülmény azonban, hogy a – tipikusan a szezon kezdetén későn eszmélő – vitorlázó számára az OSEI-be való időpontfoglalás néha megoldhatatlan feladat elé állítja az embert, mert hosszú heteket kell egy szabad időpontra várni. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a személyes tapasztalatom pár évvel ezelőtti, lehet, hogy azóta az előjegyzés rendszere javult.) Egy biztos. Egy koherens rendszerben a 87 éves nagybátyám nem kaphatna sportorvosi engedélyt, és lám, nem ez a helyzet. A versenyrendezők megnyugtatására az ellenzők tábora azt hangoztatja, hogy a versenykiírásban benne van, hogy mindenki saját felelősségére vitorlázik. Ha valaki nem méri fel a megfelelő egészségi állapotát, róható fel a rendezőknek. (Megjegyzem, gyakorló ügyvédként magam sem látok felelősségi kockázatot ilyen esetben a versenyrendezők részéről.) A Kékszalag kapcsán is súlytalannak tartja az ellenzők tábora a verseny hosszúsága miatti érvet. Arra hivatkoznak, hogy a Kékszalagnál sokkal nagyobb fizikai erőnlétet igénylő szabadidős versenyek esetén sincs ilyen adminisztratív előírás.

A pro és kontra érvek után röviden ismertetem a sportorvosi engedély jogi szabályozását, amelyről a sportorvoslás szabályairól és a sportegészségügyi hálózatról szóló 215/2004. (VII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) rendelkezik. A Rendelet hatálya kiterjed – többek között - a versenyzőkre, a szabadidő-sportolókra és a Magyar Vitorlás Szövetség (mint országos sportági szakszövetség) által rendezett sportrendezvényekre és versenyekre is. A Rendelet szerint versenyző csak érvényes sportorvosi engedéllyel versenyezhet. Ez alól a következő sportágak jelentenek kivételt: biliárd, bridzs, darts, golf, modellezés, sakk, petanque, valamint a rádióamatőr sportág gyorstávírász és rádióforgalmazás szakágai. A versenyző ezen sportágakban és szakágakban sportorvosi vizsgálaton nem köteles részt venni. Az amatőr sportoló sportorvosi vizsgálatára annyi könnyebbség vonatkozik, hogy azt a sportoló háziorvosa vagy házi gyermekorvosa is végezheti az OSEI szakmai irányelveiben és módszertani leveleiben meghatározott protokoll szerint. A versenyzéshez szükséges sportorvosi engedély érvényességi ideje 18 éven aluli versenyző esetén 6 hónapnál, 18 éven felüli versenyző esetén 1 évnél hosszabb nem lehet. A versenyzőkkel szemben a szabadidő-sportolók esetében az adott szabadidősport eseményen való részvétel egészségügyi elbírálása (sportorvosi engedély) akkor kell, ha az „adott szabadidősport esemény jellege indokolttá teszi”. Ebben az esetben is a sportorvosokon kívül a háziorvos, házi gyermekorvos jogosult a vizsgálat elvégzésére.

Gondolataimat az előző cikkemre történő visszautalással zárom. Nem tartom „ördögtől valónak” azt, ha bizonyos hajóosztályok a jövőben szabadulni kívánnának az amatőr-versenyzői jogállás okozta „nyűgtől”, és a továbbiakban szabadidő-sportolóként szeretnének versenyezni. Ez a jogállás-váltás egyrészt azt jelentené, hogy a továbbiakban jogi szempontból magyar bajnokság rendezésére nem lennének jogosultak (de puszta elnevezés módosítás árán ugyanazt a versenyt futnák és a győztes ugyanolyan dicsőségben részesülne), viszont az adminisztratív terhek egy része alól mentesülhetnének. Ilyen lehetne akár a sportorvosi engedély alóli mentesség, amennyiben a Magyar Vitorlás Szövetség úgy ítélné meg, hogy az adott verseny jellege a sportorvosi engedély előírását nem tenné indokolttá. A Kékszalag már jelenleg is versenyrendszeren kívüli szabadidősport eseménynek minősül. Ezért lehetséges, hogy versenyzői jogállás hiányában is indulhatnak „rajtengedélyes” sportolok ezen a versenyen. A Rendelet alapján tehát már a jogi lehetősége most is fennállna annak, hogy sportorvosi engedély nélkül lehessen ezen a versenyen indulni (amennyiben az esemény jellege a rendező szerint ennek mellőzésére adna módot). Ebben a kérdésben a Magyar Vitorlás Szövetség megvizsgálhatná, hogy a környező tavakon megrendezett versenyek esetében (Centomiglia, Bol d’Or Mirabaud, Rund um Bodensee stb.) mennyiben kötelező a sportorvosi engedély megléte. Amennyiben az lenne a cél, hogy a Kékszalagon minél több egység álljon rajthoz, és valóban ez legyen Európa legnagyobb tavi vitorlásversenye, akkor – a kockázatok mérlegelése mellett – a sportorvosi engedély előírásának eltörlése egy fontos lépés lehetne ebbe az irányba.

Dr. Dulin György ügyvéd

a 30-as Cirkáló Osztály Kapitánya és a Nagyhajós Bizottság tagja