Osztályelőrírás letöltése
Az Ötvenes Cirkáló rövid története
A múlt század harmincas éveiben, a magyar vitorlás sport dinamikus fejlődésének idején egyre erôteljesebb igény mutatkozott olyan hajótípusra, amely sportos, mégis elegendô kényelmet biztosít a vele hajózók számára. Végül a Német Vitorlás Szövetség által német nemzeti osztályhajóként bejegyzett, 12,5 méter hosszú Ötvenes tengeri cirkálók hazai bevezetését és fejlesztését is engedélyezte az MVYSZ elnöksége. Mivel a német Seefahrtkreuzer típust úgy adaptálták a balatoni viszonyokra, hogy ezekre a hajókra nagyobb vitorlázatot terveztek, ezért a Benacsek Jenô tervei alapján születô új hajó nem felelt meg a nemzetközi elôírásoknak, így egyszerûen Ötvenes balatoni cirkálónak keresztelték. A hajók az eredeti nemzetközi „V” jelzés helyett a magyar tervezésre utaló „VM” osztályjelzéssel versenyeztek.
Elsőként a svéd Erik Salander eredeti, tengeri vitorlázásra alkalmas kivitelt biztosító tervei alapján 1938-ban Balatonfüreden fából, ólom tôkesúllyal megépült a Kenese és a Budapest. Őket követte Benacsek Jenő módodított tervei alapján az Orkán (késôbb Kósza), a Fergeteg, a Kócsag (ma Marco Polo), a Kócsag II., az Auróra, a Kaláris, a Délibáb, a Peggy II., a Csintalan és a Kaland. Később Benacsek ismét módosított a terveken, és egy könnyebre tervezett vasbeton kieles verzió is született. Ebben a sorozatban épült 1941-ben a Detta (ma Fortuna), illetve a késôbbi években a Temida (ma Mars), a King Kong, a Káma II., a Csillag II., a Mosoly (késôbb Vörös Csillag, ma Pannónia) és a Bozsó (késôbb Krampusz, majd Fônix).
Az elsô bajnokságot 1941-ben rendezték, melyet Káldy Ferenc nyert Délibáb nevû hajójával. 1943 után elôször 1948-ban hirdettek osztálybajnokságot, a hajók ekkor már összevontan, egységesen „V” jelzés alatt versenyeztek, önállóan 1965-ig. Azután összevont flottabajnokságokat rendeztek, amelyeken előnyszámadásos rendszerben versenyeztek az Európa 30-asokkal, 22-es Cirkálókkal és a Dragonokkal együtt.
Az Ötvenes osztály életében fordulópontot, új fellendülést az hozott, amikor a Nautik hajóépítô mûhelyben Soponyai Géza és Kovács Ottó sablont készítettek, amelyhez ôsmintául a Mars szolgált. Az ebbôl készült hajók megjelenése, az első, a Marsall 1989-es vízreszállása óta érdemes ismét önálló Ötvenes cirkáló magyar bajnokságot szervezni.
Amikor az Ötvenes megjelent és szaporodni kezdett a Balatonon a Schärenkreuzerkehez képest tágas kivitele és teherbírása miatt "bútorszállítónak" becézték. Mégsem egy nehézkes bödönhajó, amilyenekkel manapság oly gyakran találkozni a vízen (és leggyakrabban a marinákban...)
Jó konstrukciójának köszönhetôen az Ötvenes gyenge és erôs szélben egyaránt jól vitorlázható. Reffelni csak ötös szél tájékán szükséges. Túrázáskor akár két ember is könnyen kezelheti, versenyen persze öt-hat fô szükséges a manôverek gyors végrehajtásához. A legénység mozgásához, a feladatok ideális elosztásához a hosszú hajótest, a kabintetô, illetve a fedélzet nagy szabad terei, valamint a tágas kokpit kényelmes lehetôséget nyújtanak. Hoszszú, nehéz tôkesúlyának köszönhetôen alig billeg a hullámokon, szépen megdôlve, magabiztosan halad a célja felé. Bôszélben, spinnakerrel vitorlázva érezni a hat tonna erejét, és azt uralni felemelô élmény.
Bár szereti az erôs szelet, mégis meglepô módon igazán gyenge szélben él az Ötvenes. Ilyenkor a Harmincas Schärenkreuzereknek is komoly ellenfelévé válik. Súlyának köszönhetôen jól megôrzi sebességét a fordulók után, és ha egyszer belendült, akkor könnyedén átszalad a gyengüléseken is.
Kitûnô versenyosztály, mert a one design osztályokhoz hasonlóan a hajók sebessége közti különbség nem jelentôs, így a futamok izgalmasak, szorosak, sokesélyesek. Ha az ember hibázik és lemarad, nem számíthat arra, hogy pusztán sebességfölényére hagyatkozva egyszerûen átcikázhat a mezônyön.
Az Ötvenes tipikusan balatoni hajó, öröm látni a tavon. Manapság, amikor egyre több, kicsit vízi házra emlékeztetô nagyhajó úszik a vízen, különösen szemet gyönyörködtetô, ha felbukkan köztük egy klasszikusan elegáns Ötvenes cirkáló.
Ruji
(a cikkhez felhasználtam Csernussi Gábornak egy az Ötvenesek történetéről szóló írását is)
A múlt század harmincas éveiben, a magyar vitorlás sport dinamikus fejlődésének idején egyre erôteljesebb igény mutatkozott olyan hajótípusra, amely sportos, mégis elegendô kényelmet biztosít a vele hajózók számára. Végül a Német Vitorlás Szövetség által német nemzeti osztályhajóként bejegyzett, 12,5 méter hosszú Ötvenes tengeri cirkálók hazai bevezetését és fejlesztését is engedélyezte az MVYSZ elnöksége. Mivel a német Seefahrtkreuzer típust úgy adaptálták a balatoni viszonyokra, hogy ezekre a hajókra nagyobb vitorlázatot terveztek, ezért a Benacsek Jenô tervei alapján születô új hajó nem felelt meg a nemzetközi elôírásoknak, így egyszerûen Ötvenes balatoni cirkálónak keresztelték. A hajók az eredeti nemzetközi „V” jelzés helyett a magyar tervezésre utaló „VM” osztályjelzéssel versenyeztek.
Elsőként a svéd Erik Salander eredeti, tengeri vitorlázásra alkalmas kivitelt biztosító tervei alapján 1938-ban Balatonfüreden fából, ólom tôkesúllyal megépült a Kenese és a Budapest. Őket követte Benacsek Jenő módodított tervei alapján az Orkán (késôbb Kósza), a Fergeteg, a Kócsag (ma Marco Polo), a Kócsag II., az Auróra, a Kaláris, a Délibáb, a Peggy II., a Csintalan és a Kaland. Később Benacsek ismét módosított a terveken, és egy könnyebre tervezett vasbeton kieles verzió is született. Ebben a sorozatban épült 1941-ben a Detta (ma Fortuna), illetve a késôbbi években a Temida (ma Mars), a King Kong, a Káma II., a Csillag II., a Mosoly (késôbb Vörös Csillag, ma Pannónia) és a Bozsó (késôbb Krampusz, majd Fônix).
Az elsô bajnokságot 1941-ben rendezték, melyet Káldy Ferenc nyert Délibáb nevû hajójával. 1943 után elôször 1948-ban hirdettek osztálybajnokságot, a hajók ekkor már összevontan, egységesen „V” jelzés alatt versenyeztek, önállóan 1965-ig. Azután összevont flottabajnokságokat rendeztek, amelyeken előnyszámadásos rendszerben versenyeztek az Európa 30-asokkal, 22-es Cirkálókkal és a Dragonokkal együtt.
Az Ötvenes osztály életében fordulópontot, új fellendülést az hozott, amikor a Nautik hajóépítô mûhelyben Soponyai Géza és Kovács Ottó sablont készítettek, amelyhez ôsmintául a Mars szolgált. Az ebbôl készült hajók megjelenése, az első, a Marsall 1989-es vízreszállása óta érdemes ismét önálló Ötvenes cirkáló magyar bajnokságot szervezni.
Amikor az Ötvenes megjelent és szaporodni kezdett a Balatonon a Schärenkreuzerkehez képest tágas kivitele és teherbírása miatt "bútorszállítónak" becézték. Mégsem egy nehézkes bödönhajó, amilyenekkel manapság oly gyakran találkozni a vízen (és leggyakrabban a marinákban...)
Jó konstrukciójának köszönhetôen az Ötvenes gyenge és erôs szélben egyaránt jól vitorlázható. Reffelni csak ötös szél tájékán szükséges. Túrázáskor akár két ember is könnyen kezelheti, versenyen persze öt-hat fô szükséges a manôverek gyors végrehajtásához. A legénység mozgásához, a feladatok ideális elosztásához a hosszú hajótest, a kabintetô, illetve a fedélzet nagy szabad terei, valamint a tágas kokpit kényelmes lehetôséget nyújtanak. Hoszszú, nehéz tôkesúlyának köszönhetôen alig billeg a hullámokon, szépen megdôlve, magabiztosan halad a célja felé. Bôszélben, spinnakerrel vitorlázva érezni a hat tonna erejét, és azt uralni felemelô élmény.
Bár szereti az erôs szelet, mégis meglepô módon igazán gyenge szélben él az Ötvenes. Ilyenkor a Harmincas Schärenkreuzereknek is komoly ellenfelévé válik. Súlyának köszönhetôen jól megôrzi sebességét a fordulók után, és ha egyszer belendült, akkor könnyedén átszalad a gyengüléseken is.
Kitûnô versenyosztály, mert a one design osztályokhoz hasonlóan a hajók sebessége közti különbség nem jelentôs, így a futamok izgalmasak, szorosak, sokesélyesek. Ha az ember hibázik és lemarad, nem számíthat arra, hogy pusztán sebességfölényére hagyatkozva egyszerûen átcikázhat a mezônyön.
Az Ötvenes tipikusan balatoni hajó, öröm látni a tavon. Manapság, amikor egyre több, kicsit vízi házra emlékeztetô nagyhajó úszik a vízen, különösen szemet gyönyörködtetô, ha felbukkan köztük egy klasszikusan elegáns Ötvenes cirkáló.
Ruji
(a cikkhez felhasználtam Csernussi Gábornak egy az Ötvenesek történetéről szóló írását is)
Csatolt fájlok
Vissza
