1907-ben született, igazi vitorlázó dinasztiába. Testvérei Gyula és Irén is eredményes versenyzők voltak, de Raoul lett a legsikeresebb..

A vitorlázást tízévesen Perczel Miklós hajóján kezdte. A család 14 négyzetméteres jolléjával a Lucky Strike-kal is indult verenyeken, testvéreivel együtt. A kormányos Gyula volt és sok regattát megnyertek.

Raoul elsô nagy sikerét 1928-ban érte el, amikor megnyerte az olimpiai válogató versenyt dr. Tuss Miklós és Oswald László elôtt. 21 évesen került ki az olimpiára, ahol az egyszemélyes, 12 lábas dingi hajóosztályban indult, és a 13. helyen végzett.

1932-ben Uhl Raoul, aki a budapesti városházán dolgozott, munkahelyi kollégáival (Göllner és Jordan családok, ifj. Lieber Endre, dr. Halmay Zoltán, dr. Margó György, Márkus Antal) kezdeményezôje és kivitelezôje volt a Budapesti Sport Egyesület (BSE) vitorlázó szakosztály megteremtésének.

1934-ben az elsô balatoni dingibajnokságon Raoul lett a bajnok Akarattya nevű hajójával. A következô években több versenyen is gyôzött. 1936-ban  Heinrich Tibor és Kováts Béla mögött harmadik lett a bajnokságon. Az 1936. évi berlini olimpiai játékokra Olimpia jolléban válogatóztak a korának legjobb magyar vitorlázói. Raoul szoros küzdelemben maradt alul Heinrich Tiborral és Izsák Olivérrel szemben.

Ezután már többnyire 22-es versenyjolléban szállt vízre. Ezekben az idôkben a itthon és a nemzetközi vízeken is a 22-es jolle volt a fô versenyosztály. Raoul sokszor indult versenyeken, és Heinrich Tibor, Kováts Béla, Schimmert testvérek, Jankovich István és Pongó Kiss Csaba mellett is többnyire értékes helyezéseket ért el.

25-ös túrajolléval az 1936-os Kékszalagon, a BSE Virradat nevű hajójával abszolútban a nyolcadik helyet érte el, míg a túrajollék között elsô lett.

A második világháború végén és az azt követô majd három éven át, 1947 júliusáig szovjet hadifogságban sínylôdött. Testileg leromolva, rossz anyagi viszonyok között élt, és ápolta szeretett feleségét. A Városházán kapacitálták, lépjen be a pártba, de ô erre nem volt hajlandó. Vezetô tisztviselôi beosztása helyett, mint segédmunkás dolgozott.

A BSE vitorlázói átmenetileg, mint Petôfi SE Alsóörsre került, majd Balatonfüreden Vörös Meteor néven működtek. Uhl Raoul az unokaöccse, Dulácska György biztatására ismét bekapcsolódott a vitorlázásba. Egy ideig a Kenese 50-es cirkálót kormányozta.

1956 nyarán az Almádi Építôk Sárkány nevű hajójával harmadik lett az elsô Dragon magyar bajnokságon. 1961–1964 között négyszer nyert Dragon bajnokságot a Mackó II. nevű hajóval.

Uhl Raoul példamutató, sportszerű versenyzô volt. Versenyzôi hitvallását így fogalmazta meg:

„Imádtam vitorlázni, és mintegy mellékesen, szívesen versenyeztem is. Ám sohasem erôszakosan, az eredmény kevésbé érdekelt. Ha egy-egy versenyem nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna, önmagamban gyorsan napirendre tértem a gyengébb eredmény felett. Nyilván a másik ügyesebben, jobban vitorlázott – gondoltam magamban.”

Dr. Uhl Raoul 96 éves korában 2002 június 22-én hunyt el.