NÁRAY VILMOS
Bemutatkozó és „ars poetica”

A Velencei tavon indult vitorlás pályafutásom, az egykori VVSI-ben. Kilenc évesen kezdtem a sportot Agárdon, gyerekkorom legszebb nyarait töltöttem ott. Az 1974-es, első magyar Optimist bajnokságon (bajnok: Dániel Gábor) harmadik lettem. Később jött a Cadet, 420, 470, és az egykori MTK-ban (Holovits Gyúró és Bujtor Pista irányításával) a Star-osztályba is belekóstoltam. Cadettal Turi Laci mancsaftjaként jártam Európa-bajnokságon, 420-ban válogatottságig vittem.

Az egyetem után egy hosszabb, nyolc éves, versenyvitorlázás-mentes kitérő következett Ausztriában, 1994-ben tértem haza egy osztrák PR cég itthoni vezetőjeként. Ebben az időben a vitorlázás már csak hobbi maradt: egy tengeri hajóvezetői elméleti vizsga, Kalózozás és Laserezés az Öreg-Dunán, egy többnapos balatoni túrázás egy kölcsön Sudárral fémjelezték.

1995-ben egy barátom, Balogh János grafikus beszélt rá a Dragonozásra. Meg is vettük a Csendherceget, egy régi fahajót, és egyúttal beléptem a TVSK-ba is. Noha a fahajózás örömeit megismerve többször is derékig álltunk a vízben, jó eredményeket értünk el, és megtetszett ez a hajóosztály. Vettünk egy használt Børresen műanyag Dragont, a Fjordot. Noha nehéz hajó, mégis lehet vele „kishajósan” vitorlázni: a régi tapasztalatok aranyat értek a pályaversenyeken. Sokat gyakoroltunk, külföldi versenyeken indultunk, és összesen hat bajnoki aranyat nyertünk. Lelkesedésünk másokra is átragadt: elindítottuk a már kissé elfeledett osztály hazai fejlődését. A Magyar Dragon Szövetség titkára, később elnöke lettem, nagy energiákat fektettünk a nemzetközi kapcsolatok szélesítésébe és a flotta aktivitásának növelésébe. Rendszeresen képviselem a magyar flottát a hajóosztály nemzetközi szervezetében. Ennek a munkának is köszönhetően 2010-ben és 2018-ban Dragon EB-t rendezhettünk a Balatonon, nagy megtiszteltetés volt, hogy irányíthattam a versenyek szervezését. Azóta is Dragon osztályban versenyzek. Mai hajóm neve Freyja, és ha minden összejön, képesek vagyunk a dobogós helyezések elérésére, 2022-ben például bajnoki bronzérmesek lettünk a csapatommal.

2011 óta versenybíróként és -rendezőként is aktív vagyok, 2018-ban nemzetközi versenybírói minősítést szereztem. Rendszeresen bíráskodom nagy nemzetközi és magyar versenyeken, rendezőként pedig számos ifjúsági és nagyhajós versenyt irányítottam már. Sok továbbképzést tartok a szabályok iránt érdeklődő vitorlázóknak, a témában egy blogot is vezetek.

Egy vitorlás iskolában korábban is részt vettem a gyerekek oktatásában, és 2021-ben megszereztem a vitorlás edzői képesítést is. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeket minél szélesebb körben megnyerjük gyönyörű sportágunknak, és aktívan részt veszek a vitorlázópalánták nevelésében.

2020-ban klubom, a Túravitorlás Sportklub elnökévé választottak. A TVSK elnökeként megújult csapattal dolgozom, és nagy megtiszteltetés, hogy vezethetem a legnagyobb létszámú magyar vitorlás egyesületet. Miközben azon dolgozom, hogy a klub szervezete meg tudjon felelni a 21. század kihívásainak, három értéket tartok szem előtt. Igyekszünk színvonalas versenyeket rendezni a balatoni túravitorlázóknak két hagyományos versenyünkön, a Pünkösdi és a Szüreti Regattán, és minden eszközzel szolgáljuk a túraversenyzők érdekeit. Fontosnak tartom, hogy a klubon belül fejlesszük az utánpótlásnevelést, és szeretném, ha az egyesület klubélete fejlődne. Két év után részsikereket már értünk el – de még számos feladat vár ránk.

2020-ban a tagegyesületek bizalmából a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi tagja is lettem. Az elnökségi tagok nagy részével kiváló munkakapcsolatba kerültem, és most is dolgozunk
számos olyan terület fejlesztésén, amellyel még adósok vagyunk. Remélem, hogy munkánk eredményeit a teljes sportág tudja majd hasznosítani. A „félbemaradt” négy éves MVSZ-ciklus hátralévő idejében négy olyan területet látok, amelyen okvetlenül szükséges az előrelépés. Ezekben a témákban személyesen is részletes javaslatokkal és munkával szeretnék hozzájárulni a fejlődéshez.

• Olyan versenyrendszert kell alkotni, amely a magyar adottságokat figyelembe véve prioritásokat határoz meg, ösztönzi a versenyzést, lehetőséget nyújt a kishajózásból „kinövő” fiatalok további versenyzésére és népszerűsíti a regattákat a szabadidővitorlázók számára.
• Deregulációra van szükség, hogy a jelenleg túlzottan szerteágazó és bonyolult szabályozási rendszer egyszerűsödjön, hogy a vitorlázók számára az MVSZ tevékenysége ne csak felesleges, bürokratikus „hatóságosdi”-nak tűnjön.
• Több energiát kell fordítani a sportág kommunikációjára, hogy a vitorlázást a „szakmán” kívül is megismerjék, és helyén kezeljék. Van már földkörüli vitorlázónk,
  több olimpiai érmesünk, világbajnokunk, a sportág presztízse mégis jelentősen alatta marad az eredményeknek. Ezen a területen – kommunikációs szakemberként – sokat tudok tenni a sportágért.
• Az utánpótlás-nevelés véleményem szerint elsősorban edzői kérdés, és erre a terültre eddig nem fordítottunk elég energiát. A sportág jövője érdekében sürgősen meg kell alkotni az edzői életpálya-modellt, amely a tehetséges fiataloknak igazi alternatívát jelent, és gondoskodni kell arról, hogy szakmailag nemzetközileg is megállják a helyüket.

Végezetül még annyit, hogy a vitorlázás nagyon komoly szerepet játszik az életemben, elsősorban azért, mert kiváló emberekkel és barátokkal találkozhattam itt. A hajóosztályomban, a klubomban, az MVSZ-ben, a nagyhajósok között, a táborokban és edzéseken rengeteg olyan ember vesz körül, akiket megtiszteltetés megismerni és együtt hajózni velük. Sportágunk – noha technikai sport – elsősorban az emberekről szól, és nekem olyan szerencsém van, hogy kiváló a csapatom.

Nekik, és mindegyikőtöknek is köszönöm, hogy együtt hajózhatunk.

Köszönöm kitüntető figyelmeteket!

Érd, 2023. január 4.

Sporttársi üdvözlettel:
Náray Vilmos