Olimpikonjaink
Haán András, dr.
Rendkívül tehetséges ember. A második világháború utáni magyar sportban talán az egyetlen, aki két sportágban is olimpikon volt. Sportkarrierje mellett pedig Magyarország egyik legjobb szívsebésze let.
1958-ban – kis csalással – kezdett vitorlázni, mert akkoriban 14 év volt az alsó korhatárt, és ô 12 éves volt ekkor. Pályafutása alatt egy klubban, a BKV Elôrében versenyzett, és amíg élt, Kôvári Károly volt az edzôje. Elôször Kalózozott, a következô évben Molyba ült, és azután mindig egyszemélyes hajóval versenyezett. Molyban egyszer második, egyszer pedig harmadik lett az ifi bajnokságon. Ezután a Finn következett. 1967-ben a junior Európa-bajnokságon negyedik helyen végzett. 1970 és 1983 között tízszer nyert felnôtt Magyar Bajnokságot.
A vitorlázással párhuzamosan kosárlabdázott is. A komoly kosaras idôszaka a gimnázium alatt és utána még egy évig tartott, aminek egy térdsérülés vetett véget. Tizenhét éves korában egy NB I-es meccsen ötven pontot dobott, az átlaga is húsz fölött alakult. Bekerült a válogatottba. Ezért 1963-ban csak keveset vitorlázott, ’64-ben pedig alig-alig indult versenyen. Ebben az évben Tokióban a magyar kosárlabda válogatott tagjaként az olimpián szerepelt. Ez nem egyedülálló, de a modern olimpiák történetében ritkaság számba megy, hogy valaki két sportágban is ilyen szinten teljesítsen. A második világháború után pedig hazánkban ez csak Haán Andrásnak sikerült.
A montreali olimpián egyedül képviselte a magyar vitorlázást. 470-es osztályban talán a magas költségek miatt nem indult magyar versenyzô.
Vitorlázás: „Az elôrejelzések alapján igen erôs szeles olimpiára kellett felkészülni. Szerencsére a szelek nem voltak túlságosan erôsek, az utolsó három futamot kifejezetten kedvezô szélviszonyok jellemezték. Az elsô futamban András 16. lett. A másodikban az elsô cirkálószakaszban hibát vétett, és a futam végére csupán a huszadik helyre tudta magát felküzdeni. A harmadik futam hármas szélben zajlott. Örömünkre a harmadik helyet Haán András küzdötte ki magának. A negyedik futamban a 24. helyen végzett. Az ötödik futamon az elsô cirkálószakaszt balcsapáson vitorlázták végig. A sorrend többször is változott a gyakori, de pályamódosítást nem igénylô szélfordulók miatt, amihez hozzájárult az elôzô szélirányhoz igazodó hullámzás is. Haán András a tizedik helyet tudta megszerezni, a hatodikban 15. lett. A hetedik futamban Haán András szívesebben látott volna erôsebb és egyenletesebb szeleket, ebben a futamban 17. lett. Haán András a 28 indulóból a 17. helyen végzett.”
Haán: – Technikai gondjaim akadtak Kingstonban. Kielben még meg tudtam verni a keletnémeteket vagy Serge Mauryt, az Európa-bajnokot. A meghajtott Musto vitorlám már nem volt elég gyors. erôs szélben nem tudtam tartani a lépést. A Northnak akkor jelent meg egy nagyon jó vitorlája, amit mi már nem tudtunk beszerezni. Egy kanadai magyar felajánlotta a verseny elôtti utolsó napokon, hogy vásárol nekem egy ilyet, de nem mertem vállalni, hogy egy teljesen új, ismeretlen cuccot húzzak fel az olimpiára. Féltem, hogy majd nem passzol az árbocomra. Akkoriban az árbockérdés nagyon sarkalatos pontnak számított, jó lett volna másképp beszerezni a felszerelésünket. Ez a második olimpiája volt az alumínium árbocoknak, tehát még csak éppen kiszorította az otthon is jól alakítható fából készülteket. Aluból viszont úgy lett volna jó, ha kint, az angliai gyárban választjuk ki a megfelelôen hajló, a vitorlához passzoló darabot. Így tettek a nyugati menôk. Ehelyett hozzánk érkezett néhány olyan-amilyen árboc a magyar válogatott részére, aztán legfeljebb abból választhattunk. Mindent megpróbáltunk a hajlás javítására, reszeltük a profilt, befûrészeltük a nútot. Egy jól összeillô árboc-vitorla kombináció nagy kincs volt.