Vendée Globe: Még minden nyitott

Január 13-án a szóló földkerülő vitorlásverseny első négy hajója 26 tengeri mérföldön belül hajózott, de a kilencedik is csak 121 mérföldre volt a pillanatnyilag vezető Yannic Bestaventől (Maitre CoQ IV.). Egy nappal korábban még Charlie Dalin (Apivia) volt az első, most két mérfölddel lemaradva csatázik a vezető pozícióért…

És hogy mennyire keveset jelentenek ezek a távolságok egy ilyen hosszú távú versenyen, arra a legjobb példa a most harmadik helyen álló Louis Burton esete: 830 mérföldes hátrányt szedett össze, amikor megállt a Macquarie szigetnél, hogy kijavítsa hajója, a Bureau Vallée 2. szerkezeti hibáit, most viszont – igaz, némi szerencsével – ott vitorlázik a harmadik helyen.

Az Atlanti óceánon, a brazil partok közelében, 35-38 fokos nappali hőmérséklet mellett vitorlázik az élmezőny, próbálnak kedvező szelet találni a meglehetősen bizonytalan időjárási helyzetben, ideig-óráig repülni is tudnak az emelőuszonyos hajók. Érdekes helyzet, hogy a foil nélküli hajók (közülük egyébként az első az ötödik helyen vitorlázó Damien Seguin) csökkentették a hátrányukat, élesebben tudnak vitorlázni az északkeleti szélben.

„Őrület! A végén még célfotó fog dönteni a körülbelül két hét múlva várható befutónál, Les Sables d’Olonne-ban” – írta egy újságíró a közösségi oldalán.

„A célfotó természetesen poén, de könnyen lehet, hogy egymástól látótávolságra futnak majd be az elsők” – nyilatkozta telefonon óceáni szólóvitorlázónk, Fa Nándor a hunsail.hu kérdésére.

„Olyan most ott az időjárási helyzet, hogyha valaki kétszer tölti le egy nap a routingot, könnyen két különböző eredményt kaphat. Sokan ugyanazt az elvet követik, mint én annak idején: többször lefuttatják a router programot, aztán a megérzéseik szerint döntenek. Ahogy nézem a nyomkövetést, senki sem vitorlázik csak a számítógépre hagyatkozva. Különleges időjárási szempontból ez a mostani verseny. A Szent Ilona magasnyomás sem odafelé, sem most visszafelé nem mutatta a szokásos mintát. A déli óceánokon most a ciklonok a virtuális jéghatár alatt – azaz a versenyzők számára tiltott zónában – alakultak ki, és csak a fel-felnyúló felső águkat lehetett elkapni. Elsősorban az időjárás miatt lassult le a verseny. Most néhány napig fúj az élmezőnynek a passzátszél, aztán az Egyenlítő környéke megint hozhat meglepetést, ez egy keskeny, de szél szempontjából nagyon bizonytalan zóna. Izgalmas, sokesélyes befutószakasz vár még ránk.”

Sok szó esik az emelőuszonyos IMOCA hajókról, a technika sérülékenységéről, a lehetséges jövőről a versenyzők rádióüzeneteiben, de különféle egyéb nyilatkozatokban is. A második helyen álló Charlie Dalin (Apivia) szerint a véghajrában a hajók állapota dönt majd. Nem mindenki megy száz százalékos teljesítménnyel, ez látszik. Az viszont nem tudható, hogy pontosan miért? Sokan nem kommunikálják a hibákat, a technikai gondokat. Dalin hajójáról például tudható, hogy a baloldali emelőuszonya javított. Néhány napja pedig az árbócra is felmászott – a szélérzékelőjét javította meg.

Érdekes interjút lehetett olvasni a szaksajtóban Kevin Escoffier-vel, ő az, akinek a hajója 25 csomós szélben, egy hullámba ütközve kettétört, elsüllyedt és Yves LeCam mentette ki a mentőtutaján túlélő versenyzőt. Szerinte nem vitás, hogy a Vendée Globe jövőjét a repülő hajók jelentik, elég megnézni az élmezőnyt. Az viszont szerinte is érdekes, hogy nem láthattunk 25-30 csomós sebességeket, pedig mindenki erre számított. Féltették a versenyzők a hajóikat, a jelenlegi megoldások mellett ugyanis egy uszonyos ütközés szinte biztosan a verseny feladását jelentette. Escoffier szerint olyan műszaki megoldásokra lenne szükség, amelyek az uszony és hajótest között valamiféle rugalmas kapcsolatot tennének lehetővé. Azaz ha el is törik az uszony, ne sérüljön a hajó.

Fa Nándor szerint is ez az egyik legnagyobb gond az új IMOCA hajókkal. „Legutóbb Les Sables d’Olonne-ban  részt vettem jó néhány érdekes szakmai beszélgetésen. Az én véleményem is az, hogy nem válhat orosz ruletté a földkerülő szólóvitorlázás. Az emelőuszonyokat a jövőben nem szabadna integrálni a hajótestbe, kívül mozgatott uszonyokkal lehetne a legbiztosabban elkerülni a hajótest sérülését.” Körülbelül két hét van hátra a versenyből. A november 8-i rajt óta eltelt jó néhány kemény hét. Milyen lelkiállapotban vannak ilyenkor a versenyzők? „Ilyenkor már elszáll az erő, jönnek a fizikai holtpontok. Másrészt, ahogy közeledik a cél, nő az izgalom, ami viszont segít elviselni a fáradtságot. Igazán kiengedni csak a befutó után lehet…”

Mi az erkölcsi siker, az öröm mellett ilyenkor a győztes jutalma? „Van a Vendée Globe-on pénzdíj is, persze. De aki az első hat helyen végez, annak nem gond a jövőben támogatót szerezni. Ők általában hivatásszerűen vitorláznak, addig, amíg a fizikai képességeik engedik. A támogatók fix fizetést biztosítanak számukra, plusz prémiumot, az egyes versenyeken elért eredmények függvényében. Franciaországban például egész jól meg lehet ebből élni.”

Egy poén a végére: amíg a cikket megírtam, Charlie Dalin (Apivia) újra átvette a vezetést. Három és fél mérfölddel… 

Tracking: https://www.vendeeglobe.org/en/tracking-map 

Egy-egy hajó ikonjára kattintva a kinyíló felületen a lehető legrészletesebb sebességadatokon kívül a pillanatnyi víz- és levegő hőmérsékletet, és a valós szélerőt és – irányt is láthatjuk. A térkép jobb oldalán is kiválasztható több szolgáltatás, például a hullámvonalakra kattintva igen látványos meteorológiai helyzetképet, illetve előrejelzést láthatunk. 

Szöveg: Visy László Oszi

Képek: vendéeglobe.org