Elment egy vitorlás

Szörényi Ernő (61) (testvére és unokaöccse emlékezése).

Gábor: Vitorlás társaim a MAFC-ban és más egyesületekben megtudták, hogy édesanyám készítette a műanyag-hegesztő gépével a sárga vízhatlan ruhámat. Többen eljöttek hozzánk, hogy rávegyék, másoknak is gyártson ilyet. A VVSI vezetője is eljött és megismerte Ernő öcsémet, aki megtetszett neki, mint lehetséges mannschaft.  A vitorlázás, a Velencei tó, a Balaton, a 470-es egész életét végigkísérte. Vártam a hétvégéket, amikor Münchenből haza tudott jönni egy-egy versenyre, hogy begyorsítsa a Százszorszépet.

Ádám: Nagybátyám 470-es Masters világbajnoki címe és a sportág iránti őszinte szeretete példaértékű volt mindenki számára. 60 éves létére naprakészen tudta, hogy melyik North snittet kell rendelni a jó tempóhoz, és Siófoktól Keszthelyig golyózott úgy, hogy a spi sírt a gyönyörűségtől.  Ha a spinackerek beszélni tudnának, nem lenne kérdés kiről emlékeznének meg mostanában.

2013-ban Péteri Gáborral (Hiéna) újrakezdték, majd 2016-ban közösen megvették a gondosan kiválasztott 470-est, akkor még sok Masters VB részvételről beszélgettünk a közös estéken. Talán volt is egy olyan célja, hogy mind közül a legidősebbnek lenni ezen a világversenyen. Minden adott volt hozzá!

Sajnos egy hirtelen szívhalál miatt ezt a tervét nem valósíthatja meg, de talán továbbadta sokunknak.

Navigare necesse est vivere non est necesse

Szörényi Gábor és Ádám

Támogatóink: