Brencsán Ábel az MVSZ versenysport menedzsere

Ez év január 4-én írta ki a Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége pályázatát a sportmenedzseri állásra. 2013 őszén, miután lejárt Litkey Árpád szövetségi kapitány szerződése döntöttek úgy, hogy a jövőben más struktúrára kell átállítani az MVSZ vezetését.

Napjainkra jelentősen átalakult a hagyományos MVSZ főtitkári feladatkör. Sokkal szerteágazóbbá vált. Elég ha csak a szponzorok megtalálására és a szerződött partnerekkel való jó kapcsolattartásra gondolunk, de lényegesen többrétűek lettek a hagyományos sportvezetői feladatok is. Ugyanakkor a válogatottak, a legjobb vitorlázók munkáját irányító szövetségi kapitányi poszt sem tartható fenn a régi módon, hiszen gyökeresen átalakultak, specializálódtak a felkészülési módszerek, és főleg a felkészülés hátterét adó anyagi bázisok. Megnőtt és egyedibbé vált az egyének, családok, egyesületek szerepe, a közös nemzetközi felkészülések jelentősége, így a hagyományos szövetségi kapitányi poszt súlytalanná, erőtlenné vált, és pusztán tekintélyre alapozottan ma már kevés eredmény várható attól a személytől, aki ezt a körülmények miatt hálátlanná váló szerepet betöltené.

Az MVSZ elnöksége ezért úgy döntött, hogy olyan feladatkörre kell a szövetségi kapitányi helyett új posztot kreálni és ahhoz megfelelő egyéniséget találni, aki – a főtitkár alá rendelten – hatékonyan, a kor lehetőségeihez és kihívásaihoz illeszkedve segítheti a magyar vitorlás sport fejlődését.

A január végén zárult pályázatra tizenheten adták be anyagaikat, amelyeket a kiírásban név szerint felsorolt öttagú bizottság bírált el. Javaslatuk alapján az MVSZ elnökségének már csak két pályázó közül kellett választani. A Budapest Boat Show idején tartott februári ülésükön még nem hoztak határozatot, mert többen hiányoztak erről a megbeszélésről, így a döntés a következő ülésre maradt.

Az MVSZ elnöksége a pályázók közül végül Brencsán Ábelt találta a legalkalmasabbnak a versenysport menedzseri feladatok ellátására.

Brencsán Ábel

Kevesen lehetnek a Magyarországon aktív vitorlázók közül azok, akik még ne hallottak volna róla, mert vitorlás életében már sokféle területen szerepelt, többnyire kiemelkedően.

Életrajza a bizonyíték: jól ért a profi szintű versenyzéshez, a hajóépítéshez, nagy létszámú vitorlás csapat szervezéséhez és vezetéséhez, utánpótlás-neveléshez, versenyrendezéshez, kikötő és egyesület működtetéséhez, utánpótlás-nevelési koncepció megtervezéséhez és megvalósításához. Idén 57 éves. Felesége és gyerekei szintén vitorlázók, és ők is aktívan dolgoznak a magyar vitorlázás különféle területein.

A Reinhardt-féle legendás Velencei-tavi Vízi Sportiskolában kezdett vitorlázni 1968-ban (akkoriban még Székefehérvári Sportiskolának nevezték). M-jolléban, majd 420-asban és 470-esben versenyzett. A VVSI Balatonra is járó élcsapatába tartozott, és magyar válogatott lett.

Kishajós versenyzői pályafutása után, húsz éven keresztül szinte minden energiáját a hajóépítésnek szentelte. Megalapította és 2009-ig vezette a Top Yachting hajóépítő műhelyt. Több hajótípus terveit önállóan készítette és munkatársaival sikeressé is tette. Az saját tervezésű Top 34-es megszületésekor, 1997-ben a legmodernebb magyar túra-versenyhajó volt. Hajóépítői tevékenységéből fakadóan jól ismeri a különböző hajótípusok műszaki sajátosságait, az alapanyaggyártók és kereskedők rendszerét is. Cége a vezetésével több mint 160 hajót épített, és rengeteget felújítást is végzett.

A Top Yachting az első magyar hajóépítő vállalkozások egyike volt, amely külföldi hajókiállításokon megmutatta a külföldi piacokon a felvirágzó magyar hajóépítő ipar minőségét, és innovatív értékeit.

Ábel a magyar liberázás egyik fő megteremtője lett. 1993-ban a Svájcból érkező Barracuda magyarországi felbukkanása után Svájcból Magyarországra hozta a hajó építősablonját. Ennek révén építette a Garudát, amely tovább fejlesztve 1998-ban az első hazai keretes-trapézos modern Libera A vitorlás lett.

A hajóra nem pusztán csapatot szervezett, de kitalálta, szervezte és bő tíz éven keresztül üzemeltette azt az egyesületet, sportvállalkozást, amely előteremtette a nagylétszámú csapat és a hajó működtetéséhez, versenyeztetéséhez szükséges fedezetet. Ez a szervező tevékenység előfutára, és mintát adott a későbbi sikeres Kékszalag csapatok felépítéséhez (Litkey-csapat, Raffica, Principessa).

A Garuda Team versenyeztetésével, majd az Azzardissimo behozatalával főszerepet játszott abban, hogy a Balatonon megjelentek és gyökeret vertek a Libera hajók. Nem utolsó sorban kormányozta is a Garudát, amellyel elsőként utazott magyar Libera-csapat a Garda-tóra.

Három magyar bajnoki címet szerzett, mindannyiszor saját építésű hajóival versenyezve, és számos alkalommal ért el abszolút második helyet a Kékszalagon.

A hajóépítés befejezése után teljes lelkesedéssel az utánpótlás-nevelés felé fordult. Az Almádi Vitorlás és Sport Egylet edzőjeként vezette a nyári kezdő és haladó vitorlás táborokat. Szervezett tehetségkutató versenyeket és táborokat is.

2010-től három éven át a Koloska Marina kikötővezetője és az MVM SE szervezője és edzője volt. A kikötő üzemeltetése, a kikötői és vízparti szolgáltatások szervezése mellett meghatározó szerepe volt az MVM SE ifjúsági és utánpótlás programjának megteremtésében és megvalósításában. Feladataihoz tartozott a megfelelő technikai háttér felépítése, a hajópark beszerzése, üzemeltetése is. Nagy mértékben az ő érdeme is, hogy az MVM SE – ezen a téren szinte nulláról indulva – három év alatt a lagsikeresebb utánpótlás-nevelő klubok közé emelkedett.

Aktívan részt vett és rész vesz a vitorlázók oktatási lehetőségeinek javításában. Az éppen zajló – Litkey Farkas előadásával nagy sikerrel elindult – MVSZ vitorlás elméleti előadássorozatának egyik fő szervezője.

Tíz évvel ezelőtt saját edzői munkájának segítésére angolról magyarra fordította Uli Finckh vitorlás szabályokat oktató honlapját (http://game.finckh.net/), és jelenleg is részt vesz ennek az anyagnak az új szabályokhoz igazításában, aktualizálásában, és nem utolsó sorban magyarországi megismertetésében.

2013 májusában a közgyűlés a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi tagjának választotta.

‒ Kezdjük a beszélgetésünket éppen ezzel! Nem ellentmondás-e, nincs-e valamilyen akadálya annak, hogy egyszerre légy az MVSZ elnökségének tagja, és az irányításuk alá tartozó versenysport menedzser?
 

‒ Mielőtt megírtam volna a pályázatomat átnéztem az MVSZ Alapszabályt, a szervezeti és működési szabályzatot, a civil törvényt, és a sporttörvényt is. Nem találtam összeférhetetlenséget, de természetesen megkérdeztem a jogi bizottságot, illetve egy független ügyvéd barátomat is. Egybehangzóan az volt a véleményük, hogy adjam be a pályázatot, nincs összeférhetetlenség, vagy kizáró ok.
Az elnökségi tagságomban pedig még segíthet is ez a munka, mert jobban át fogom látni a dolgokat, mint az a tag, aki csaak szabadidejében foglalkozik a felvetődő kérdésekkel. Nyilvánvaló, hogy ha majd olyan kérdésről tárgyal az elnökség, amely a személyemet, vagy kifejezetten a versenysport menedzseri munkámat értékeli, akkor nem fogok részt venni a vitában és a csatlakozó határozat meghozatalában.

‒ Korábban volt szövetségi kapitány és sportigazgató is. Miben más a versenysport menedzser helyzete?

‒ Úgy gondolom, hogy ez a versenysport menedzseri poszt lényegesen eltér a korábbi szövetségi kapitányi vagy a sportigazgatói beosztástól. A hierarchiában is máshol helyezkedik el, mert teljesen a főtitkár alá rendelt munkakör, ugyanakkor a versenysport menedzser feladatai nagyon sokrétűek lehetnek, hiszen a versenysporttól a kedvtelési célú hajózásig mindennel kapcsolatba kerülhet. Általános, a főtitkár munkáját segítő és kiegészítő feladatokat lát el.

‒ A pályázatodban szerepel, hogy fontosnak tartod a tagszervezeti egység erősítését. Mit jelent ez emberi vitorlázó nyelvre lefordítva?

‒ Mindig úgy gondoltam, hogy „szolgáltató” szövetségre van szükség, amely tagjainak, az egyesületeknek az igényei szerint működik, miközben irányítani is igyekszik a sportágat. Az MVSZ tagszervezeteinek a sportágról és a jövőről megfogalmazott elképzelései közel nem mutatnak egységes képet, de egy modern szemléletet képviselő, a vitorlázók érdekeiért valóban küzdő és átláthatóan működő szövetség, ezen a megítélésen nagymértékben javíthat. A versenysport menedzser sokat tehet ennek érdekében. Ha valamiben igazán előre léphet az MVSZ és a magyar vitorlázók általában, az a csoportos munka, az együttműködés, a közös célok meghatározása és megvalósítása. Erről a szemléletváltásról persze már évek óta beszélünk, csak éppen nem történt sok minden. Túl lassan haladunk ebbe az irányba. Szerintem tavaly májusban az aktuális elnökséget éppen azért választotta meg nagy többséggel a tagság, hogy ezt valósítsa meg.

‒ A hazai versenyport  jellemzője – természetesen a kishajós olimpiaközpontú versenyzésre gondolok –, hogy résztvevők száma csökkent, a régebben megszokott mezőnyök összezsugorodtak.

‒ A versenyvitorlázás szerkezete az utóbbi évtizedben jelentősen átalakult. A versenyzés súlypontja fokozottan átkerült a nemzetközi porondra. Az olimpiai és nemzetközi hajóosztályok világ és kontinentális bajnokságainak, valamint az ISAF ranglista versenyek mezőnye mennyiségben és minőségben javul, míg a nemzeti mezőnyök kevés kivétellel visszafejlődnek. Az MVSZ-nek törekednie kell ennek a nálunk is jellemző folyamatnak a fékezésére, visszafordítására. Ezt a nemzeti sportstratégia is támogatja.

‒ Sokan emlegetik a szabadidő sportot, de kevesen tesznek érte. Hol látod ebben a fejlődési lehetőséget?

‒ A sportág jövőjének szempontjából meghatározó lehet, ha a szabadidősportban lehetőséget látó klubok, alkalmassá válnának nem csak a hagyományos értelemben vett utánpótlás-nevelésre, de színterévé válnának az iskolai és diáksport illetve a rekreációs és szabadidő sport fogadására. Egyre többen keresik azokat a szabadidő sport lehetőségeket, ahol kulturált körülmények között, jó esetben szakmai irányítás és felügyelet mellett, tudnak sportolni. Ismerek olyan egyesületi vezetést, aki látja ennek hosszú távú előnyeit és támogatja a rekreációs sport fejlődését, valamint a célnak megfelelő hajók, eszközök beszerzéséről is gondoskodott, de ez nem általános. Az MVSZ-nek koordinációs és együttműködő szerepe  a tagszervezetek felé, a szabadidősport lehetőségeinek szélesítése céljából.

‒ Milyen lehetőségket látsz az iskolai és diáksport és a vitorlázás vonatkozásában?

‒ Az iskolai mindennapos testnevelés bevezetésével esélyünk lehet arra, hogy bekerüljünk az oktatandó sportágak körébe. Például Balatonfüreden jó lehetőséget látok ennek a programnak az elindítására.

A mindennapos testnevelés beindításával ugyanis megnőttek az iskolák terhei, rendszeres sportlehetőségeket kell biztosítaniuk diákjaik számára, azonban létesítményi lehetőségeik gyakran korlátozottak. Sok iskola küzd a sportolási lehetőségek hiányával és szívesen kiviszi diákjait külsős helyszínekre, sportegyesületekbe. Ezt a helyzetet kéne a saját hasznunkra fordítani. Iskolaidőben az egyesületek eszközei egyébként is kihasználatlanok, edzőik pedig más tevékenységekkel kénytelenek kiegészíteni keresetüket. A versenyzői utánpótlás kiválasztása így sokkal szélesebb bázison alapulhatna

‒ Eddigi tevékenységed is bizonyítja, hogy szívügyed az oktatás, a külföldi szakirodalom fordítása, népszerűsítése.

‒ A szakemberképzés fontosságát évtizedek óta hangoztatjuk, de a valóban jó megoldások eddig elmaradtak. Véleményem szerint a szakemberek továbbképzését új alapokon, hármas összefogással hatékonyabbá lehetne tenni. Pénzügyi fedezetét egyrészt maga a szakember, a klubja és az MVSZ hármas egysége biztosítaná szerződéses formában. Bevezetném a több országban és nálunk más sportágakban is bevált, az edzői licencekre és megújításukra épülő rendszert, amely lehetőséget ad arra, hogy a teljes edzői kart a folyamatos önképzés és fejlődés irányába mozdítsuk.

A rendszer reformján túl a színvonalas képzés egyik alapvető igénye, hogy az oktatáshoz szükséges jegyzetek, könyvek, prezentációk, álljanak rendelkezésre. Ezen a területen nagy lemaradásban vagyunk. Ismerek egyéni edzőket, akik készítettek saját, anyagokat, jegyzeteket, de ezeket féltve őrzik, nem kívánják publikálni (némelyik igen jó). Mindenki által hozzáférhető színvonalas anyagokból kevés van.

‒ Tudom, hogy mindig érdekelt a számítástechnika, hajóépítőként és versenyzőként is élenjáró voltál ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásában. Gyerekeid még profibbak ezen a téren, például fiaid, Ábel és Dávid készítették 2013-ban a Laser Worlds kitűnően működő, sokrétű honlapját.

‒ Nagyon fontosnak tartom, hogy a jelenleg elsősorban papíralapon történő, nem kellően pontos, költséges és lassú nyilvántartást egy hatékonyabb elektronikus rendszer váltsa fel. Szervezzük és vezessük az előírásoknak megfelelően, de a lehető legegyszerűbben és rugalmasan a versenyzői, tagszervezeti profilokat! A rendszer használatával mind az adatszolgáltatók (tagszervezetek, versenyzők), mind az adatlekérdezők számára lényegesen csökken a nyilvántartással kapcsolatos feladatok idő és munkaigénye. A rendszer az MVSZ hatékonyságát fokozza majd, valamint előzetes becslések szerint már a bevezetés évében anyagilag is megtérülhet. Ezt a munkát tulajdonképpen már a versenysport menedzseri pályázatom beadása előtt elkezdtem.
Az elektronikus tagnyilvántartással összefüggésben, esetleg attól függetlenül is érdemes a ranglista és minősítés számítás módszerét fejleszteni, korszerűsíteni. Jelenleg az MVSz az ezekhez a számításokhoz szükséges versenyeredményeket nehézkesen gyűjti be, és számolja excel táblázatok segítségével. Ez a módszer nagyon időigényes, költséges és elavult. A fejlesztés megvalósulásának előfeltétele, hogy a jelenlegi ranglista és minősítési szabályokat az illetékes bizottságok felülvizsgálják, egyszerűsítsék és egységesítsék. Eredményeként a kis és nagyhajós versenyzők is naprakész, online felületen követhessék a ranglista állását. Emellett a rendszer nagyban megkönnyítené és költséghatékonnyá tenné az MVSZ adatszolgáltató kötelezettségét.

‒ A magyar vitorlázásnak élnie kell az Európai Unió által kínált pályázati lehetőségekkel. Ez is a része lesz a feladataidnak?

‒ Különösen fontosnak tartom a jelenleg elérhető támogatási programok, pályázatok felkutatását, melynek célkitűzései összeegyeztethetőek az MVSZ stratégiájával. 2013-ban felgyorsult a következő 7 éves, 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó, EU forrásból finanszírozott fejlesztési programok tervezése és az új konstrukciók előkészítése. A pályázati felhívások és útmutatók gyakran nem közérthetően, nagy terjedelemben kerülnek megfogalmazásra, a nem gyakorlott szem elvész a 70-100 oldalas leírásokban.

‒ Sok sikert a munkádhoz! Gondolom senki sem várhatja, hogy napokon belül megváltozzon bármi is e poszt által, de hosszú távon reménykedhetünk az előrelépésben. Mindenesetre, ha versenysport menedzserként is ugyanúgy helyt állsz, ahogy azt tetted eddigi vitorlás pályafutásod területein, akkor bízhatunk abban, hogy a versenysport menedzseri poszt megteremtése mindannyiunk hasznára lesz.